Én kezdetektől támogattam a kezdeményezést. Korábban ugyanis sokat próbálkoztam a régi fajtáinkkal, a portugieserrel, kékfrankossal, kadarkával, még Bordeaux-ban is versenyeztettem őket, de be kellett látnom, hogy ezekkel nincs esélyem. Egyrészt beteszik a nemzetközileg elismert nagy borok, például a mendozai malbecek mellé, másrészt akik bírálják nem ismerik, nem tudják értékelni. Mi pedig nem tudunk egy akkora marketinget csinálni nekik, amivel bekerülhetnének a világban a köztudatba. Ezek megmaradnak értékes lokális fajtának, a turisták szeretik, a borászok is megbecsülik, de nagyot nem lehet villantani velük. Ezért mindenképpen kellett egy ilyen fajta és a franc remek választás volt.

 

A konferencián 12 villányi franc-t kóstoltunk, a prémium tételek közé beválasztották az Ön 2012-es Kopár Szelekcióját is. A bor bemutatásánál kitért a franc alapú cuvée borok fontosságára is.

Nyilván marketing szempontból szerencsésebb egy fajtára építeni, mint a különböző fantázianevekkel ellátott cuvée-kre, amik a távolról jött borfogyasztóknak semmit nem mondanak. Ha viszont a franc-t sikerül a fejekbe táplálni, utána szerintem érdemes a cuvée-inkkel is szerencsét próbálni.

de más értékes fajták segítségével sok szép cuvée-t tudunk készíteni belőle.

 

Nagy volt a várakozás, szerintem sikerült jó marketinget csinálni neki, remek lett a névválasztás is, hozzá a grafika is fiatalos, megszólítja az Y-generációt. Ami a fogadtatást illeti, mi már bekerültem vele egy vinotéka hálózatba illetve volt egy kisebb megrendelésünk Felvidékről is. Ezek azért fontosak, mert ugye elhatároztuk, hogy szupermarketben nem forgalmazzuk a bort. Azt a célt, hogy a nagy vörösboroknak legyen egy ellenpólusa, amit a fiatalok is értenek és nyáron egy estét szívesen eltöltenek vele, szerintem sikerült elérnünk.

 

Büszkeséggel tölt el, hogy a márka bemutatására szervezett VIP-vacsorán a mi RedY-nket választották, ez talán azt mutatja, hogy még értek a fiatalok nyelvén. Amikor felmerült az ötlet, rögtön csatlakoztam, ugyanis nagyon szeretem az új dolgokat, szeretek a fiatalokkal dolgozni, van bennük szakmai alázat, okosak, ezt mindenképpen ki kell használni. Minden kóstolón szívesen mutogatom, mert én magam is nagyon kedvelem. Ha az ember sokat dolgozik valamivel és az sikert hoz, önkéntelenül is jobban fog kötődni hozzá.

 

Credo egyébként a 2012-es évből jött ki legutóbb. Mikor tervezi újra elkészíteni a pincészet zászlóshajóját?

 

Idén készülünk rá, a Credo-hoz és az Elixirhez egyaránt szüreteltünk szőlőt. Az persze még kérdés, hogy lesznek-e annyira hosszan érlelhetők a 2018-as borok, mint a 2012-esek, mert az tényleg egy kiugróan jó év volt, az ideiben talán nincs akkora potenciál.

 

 

Nyáron úgy nézett ki, szép év lesz; korán tavaszodott, eső is volt, amikor kellett, a növény jól érezte magát. Augusztusban aztán egy kicsit megijedtünk, mert nagyon gyorsan kezdtek eltűnni az illatok, aromák és a savak a szőlőből, miközben nem nagyon növekedett a cukortartalom. Ezek pedig különösen a könnyed, illatos boroknak nem kedveznek. Így végül nagyon korán kellett elkezdenünk a szüretet, augusztus közepén, majdnem a teljes érés előtt, a kékfrankos rozénkat ezért a jó cukorgyűjtő pinot noirral igazítottuk kicsit. De hát máshol még korábban kezdték a szüretet, ráadásul a végén minden jól sikerült, sok dicséretet kaptunk, én is meg vagyok elégedve. A szeptemberrel aztán megint szerencsénk volt, az éjszakák megfelelően lehűltek, ez segítette a nagy biológiai értékű késői fajtákat. Szép beltartalom, jó tanninszerkezet várható.

 

 

Korábban mindig bekéredzkedtem a pécsi Cézár Pincészethez elkészíteni a pezsgőnket, idén azonban sikerült nyernünk egy kisebb pályázaton, úghogy belefoghattunk a saját pincénk fejlesztésébe, hogy pezsgőérlelésre alkalmassá tegyük. Már elkészítettük hozzá a rozé és a fehér alapbort, a munka javában folyik.