Szín
 
A leglátványosabb, már távolról felismerhető a bor szín szerinti kategoriája. Fehérbornak természetesen általában a fehérszőlőből készült bort nevezik, de egyes kékszőlő fajtákból, ha technológiailag megoldható a nagyon gyors, reduktív és kíméletes préselés, szintén lehet fehérbort készíteni. Fehér kadarka, merlot, pinot noir és cabernet franc is kapható. Vörösbor csak kékszőlőből készülhet, a színanyagok kiválását ilyenkor az általában hosszabb héjon áztatás segíti. A rozé vagy rosé (mindkét írásmód helyes) szintén kékszőlőből készül, de ilyenkor az áztatás ideje sokkal rövidebb. Az átmenet a kettő között az elmúlt években egyre több borászat kínálatában felfedezhető siller. Kék- és fehérszőlő összeöntéséből Magyarországon nem készíthető sem rozé, sem siller.

 

 
Szén-dioxid
 
Markáns, termék megnevezésben is megjelenő különbségek vannak a bor alapú alkoholos italok között szén-dioxid-tartalom szerint. Az egyik véglet természetesen a „szénsavmentes”, szaknyelven csendes bor. Megjegyzendő, hogy itt a valós szénsavtartalom szempontjából tekintünk erre, ízvilágban ugyanis egyes reduktív boroknál kimondottan cél lehet egy kis szénsavas frissesség megőrzése, akkor is, ha buborékok már nincsenek a palackban.
 
Mivel a szénsavas ital töltése nyomást okoz az üvegpalackban, a törvény a kategóriák közötti határokat egyrészt a nyomás abszolút értéke alapján húzza meg. Pezsgő illetve habzóbor esetén a minimális nyomás 3 bar, gyöngyözőbornak pedig az 1 és 2,5 bar palacknyomás közötti termékek nevezhetők.
 
Pezsgőnél továbbá feltétel, hogy ez a szén-dioxid kizárólag az erjedésből származhat, vagyis nyers formában nem adhatunk hozzá szénsavat. A CO2 az alkoholos erjedés egyik természetes terméke, az erjedés ugyanis nem más, mint az élesztőgombák munkája által a cukortartalom alkohollá, szén-dioxiddá és hővé alakítása. A törvény megkülönbözteti a minőségi pezsgő kategóriát is, ennél 3,5 bar az alsó határ, és természetesen itt is csak az erjedéssel keletkezhet a szén-dioxid. Habzóbornál és gyöngyözőbornál már megengedett a szén-dioxid hozzáadagolása, de sok borász mégis a természetesebb utat választja és erjeszti a szükséges szénsavat.
 
Csendes bor édessége
 
A legtöbb termelő feltűnteti hogy a bora száraz, félszáraz, félédes vagy édes, bár erre érdekes módon a jelenleg hatályos törvények nem kötelezik. A fogyasztó tájékoztatása, elvárásainak alakítása azonban fontos cél, így amennyiben egy termelő ezt meg akarja tenni, az alábbi elveket használhatja.
 
Száraz bor az, aminél 4 gramm/liter alatt van a maradékcukortartalom, más szóval az erjedés során az élesztők a must szinte teljes cukortartalmát alkohollá tudják alakítani. A legtöbb bornál ez természetszerűleg így történik, a többi kategória általában valamilyen borászati vagy szőlészeti beavatkozást igényel (utóédesítés, kései szüret, aszúsítás, stb.). Szintén száraznak minősül az a bor, aminél a maradékcukor ennél valamivel magasabb (akár 9 g/l), de a szintén gramm per literben kifejezett titrálható savtartalom (borkősav, tejsav, almasav és egyéb szerves savak borkősavban kifejezett mértéke) maximum 2 gramm/literrel kevesebb.

 

Példa: ha a bor 8 gramm/liter maradékcukorral és 6 gramm/liter savtartalommal rendelkezik, akkor száraz borról beszélünk, de ha ugyanezen bor maradékcukor-tartalma 9 gramm/liter lenne, akkor már nem férne ebbe a kategóriába.

 

Ha a fentieket meghaladja, de 12 gramm/liter alatt van a cukortartalom, akkor félszáraz borról beszélünk. Itt is fontos a savtartalommal való harmónia: ha az eltérés mértéke kisebb mint 10 gramm/liter, akkor akár 18 gramm/literes bor is beleférhet a kategóriába.

 

Példa: egy 17 gramm/liter maradákcukortartalmú bor, aminek a savtartalma 7 gramm/liter fölött van, szintén félszárazként kategorizálható.

 

A félédes borok a fentieknél több, de 45 gramm/liternél kevesebb cukortartalommal rendelkeznek, e fölött pedig édes borokról beszélünk.
 
Szén-dioxidot tartalmazó bor alapú italok édessége
 
Pezsgő, szén-dioxid hozzáadásával készült habzóbor, minőségi pezsgő és illatos minőségi pezsgő esetén különböznek a határértékek és a megjelölés szabályai. Ennek a történelmi és érdekképviseleti okokon kívül praktikus oldala is van: a szénsav által nyújtott extra savasságot a harmónia és kellemes szájérzet érdekében a boroknál magasabb cukortartalommal kell kiegyensúlyozni, így az egyes érzetkategóriákban jóval magasabb értékeket figyelhetünk meg.
 

 
Eredetvédelmi megjelölés
 
Régi borfogyasztók emlékezhetnek például olyan kifejezésekre, mint a minőségi bor és asztali bor, de ezeket a kategóriákat az Európai Unió 2009-ben újraalkotta. Az új kategóriák más jelentéstartalommal bírnak, és bár valóban gyakori az összefüggés a minőséggel, nem a minőség, hanem a védettség és oltalom felől közelítik meg a kérdést. Három kategória van:
 
Oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott bor, vagyis ahogy a palackon betűszóval feltüntetve olvashatjuk, OEM bor az, amelynél az alapanyag teljes egészében a cimkén meghatározott földrajzi területről érkezik, és a feldolgozás is itt történik. Olyan alapvető elvárások is vannak a kategóriával szemben, hogy a bor alkoholtartalma legyen magasabb mint 9%, és a titrálható savtartalom magasabb mint 3,5 gramm/liter, azonban praktikusan nem lenne túl egyszerű olyan bort készíteni ami ennek nem felel meg. Egy érdekesebb feltétel, hogy a szőlőnek 100%-ban vitis vinifera fajból kell lennie, ami a valóban problémás direkttermők mellett sajnos kizárja a kategóriából a más szőlőfajokkal nemesített rezisztens minőségi szőlőket is.
 
Ha a palackon OFJ-t olvasunk, akkor oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borról beszélünk. Ezeken a palackokon nem konkrét borvidékek szerepelnek, hanem a több borvidéket magukba foglaló úgynevezett borrégiók: Felső-magyarországi, Nyugat-dunántúli, Alföldi, Balatonmelléki, Tisza melléki, Tisza völgyi, Zempléni, Dél-alföldi, Dél-dunántúli, Duna melléki, Dunántúli, Duna-Tisza közi, Észak-dunántúli. A szőlő 85%-nak az adott régióból kell származnia, és itt már megengedett a vitis vinifera egyéb vitis nemzetségekkel történő házasításának használata is. Az alkoholtartalom minimuma itt 8%, a savtartalom 3,5 gramm/liter.

A harmadik kategória az FN, vagyis a földrajzi jelzés nélküli bor. Ezek a borok az ország bármely szőlőterületéről, szabályos ültetvényéről, fajtamegkötés és hozamkorlát nélkül előállíthatóak. Láthatjuk hogy bár gyakorlati korreláció természetesen van (hiszen az alsópolcos tömegborok adják e kategória nagy részét), elméletben ebben a kategóriában is készíthető kiváló bor - gondoljunk csak egy adott termelő badacsonyi és tokaji magas minőségű termőhelyén termelt szőlőjére, aki ha a két terület terméséből házasítaná a borát, azt már csak ilyen jelzéssel láthatja el. A kategória alkoholtartalma el kell, hogy érje a 7,5%-ot, a savtartalma a literenkénti 3,5 grammot.