A borok és az ételek az emlékhez kötődő ízvilágukkal, elsősorban érzelmeket kiváltó belső képek szimbolikus formájában jelennek meg bennünk. Ez a jelképrendszer megkönnyíti társadalmi környezetünkkel a kommunikációt. Az emlékek különösen nagy szerepet játszanak érzelmi, illat- és ízvilágunk érzékenységében. Az emlékek emberekhez, átélt élményekhez, helyzetekhez, helyhez, a "Hely Szelleméhez", illatokhoz és ízekhez kötődhetnek.

Az ételek és a borok jelentős helyet foglalnak el emlékeink sorában. Az ételek és a borok nagyon hatékony szimbolikus nyelvezetet alkotnak, az ehhez kapcsolódó emlékek, emlékezés segítségével szorosabb és érzelmileg erősebb kapcsolatot alakíthatunk ki embertársainkkal, az átélt élmények mélyebbé és áthatóbbá válnak.

 

A borgasztronómia/enogasztronómia gyakorlata nem más, mint az ízekre való emlékezés, az ízek összekötése az átélt élményekkel. Ugyanúgy, ahogy emlékezünk egy dalra, amelyet egy vidám társaságban énekeltünk, ugyanúgy visszaidézhetjük magunkban a megkóstolt borok illatát és aromáját.

A gyakorlat teszi a mestert. A borgasztronómia gyakorlata valójában igazi művészet. A jó értelemben vett carpe diem művészete és az ízek értékelésének a művészete, amelynek élményei tovább élnek bennünk. A borgasztronómia akkor válik igazi művészeti élménnyé, ha étkezések alkalmával az ételek és a borok ízét harmonikusan össze tudjuk hangolni, és arról megfelelően és színesen tudunk beszélni. Ízélményeink emlékével színesebbé és gazdagabbá tehetjük nemcsak belső életünket, de baráti és társadalmi életünket is.

A megosztott kenyér, a megosztott bor a szeretet és a barátság egyik legszebb megnyilvánulási formája. A közösen elfogyasztott és átbeszélgetett étkezések és borozgatások az ízekhez fűződő közös élményeket alakítanak ki, amelyek még erősebbé fonják az érzelmi kötődések szálait, és összekötnek bennünket a borok és az ételek transzcendens, szimbolikus világával. Az ételek és a borok harmonizációjára való törekvés az étkezési kultúrának az egyik legrafináltabb és legmagasabb fokú megjelenési formája.

Az ételeket és az italokat szemünkkel, szagló, ízlelő, tapintó és hallási érzékszerveinkkel észleljük, ízleljük és érzékeljük. Fiziológiai síkon a borkóstolás nem más, mint a bor kapcsolatba hozása érzékszerveinkkel.

A szem vizuális észlelési képessége sokkal fontosabb és sokkal könnyebben leírható, mint az orrunk vagy a nyelvünk illat- és ízérzékenysége.

A vizuális észlelés képeket és gondolatokat felidéző képessége befolyásolhatja más érzékszerveink észleléseit.

Szemünk vizuális információi megváltoztathatják illat- és ízérzékeléseinket:

- egy zöldes, áttetsző, világossárgán csillogó bort könnyebben elfogadunk savasabbnak,
- ugyanakkor egy óarany, barnássárga színű bort inkább édesebbnek ítélünk.

Szemünk gyakorlottabb a vizuális észlelése, mint a szaglásunk és az ízlésünk az illatok és az ízek meghatározására. Szemünket ugyanis állandóan használjuk, viszont szagló és ízlelő érzékszerveinket sokkal kevésbé vesszük igénybe. Szagló és ízlelő érzékszerveink gyorsabban telítődnek és elfáradnak. A csokoládégyárban dolgozó alkalmazottak viszonylag rövid idő után már érzik a csokoládé illatát. A tömény illattól szagló érzékszervünk elfáradt és kikapcsolt.

A borokóstolás és az azzal együtt járó szenzorikus analízis mikéntjéről ide kattintva érheti el cikkünket.