Szükség lesz az olcsó olasz borra?

Borimport - Minden esély megvan arra, hogy az idén megtörténik az, ami eddig soha: nettó borimportőrré válik az ország – hangsúlyozta Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára. A legfőbb ok, hogy a Kunsági, a Csongrádi, valamint a Hajós-bajai borvidéken durva pusztítást végzett a téli fagykár.

A legoptimistább becslések szerint is hektáronként legfeljebb 3 tonna lehet a termés, ami fele-harmada egy jó évben megszokott eredménynek. Mivel a Kunsági borvidék adja a teljes magyarországi szőlőtermő terület harmadát, a kiesés súlyos, és azt pótolni kell valahonnan, mert jelentős tartalékok sincsenek – írja az [origo].

"Még ha a többi bortermő vidéken csúcstermés lenne is, akkor is szükség lesz az importra" - fogalmazott a főtitkár. Hozzátette: arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szüretig további kockázatok vannak. "Egyrészt a hegyvidéki termőhelyeken is keletkezett tavaszi fagykár, de emellett az aszály is rizikót jelent. Megvan a szükséges fürtszám, de nagyon nem mindegy, hogy azoknak mekkora a tömegük és a musttartalmuk. Vagyis alacsony lesz a léhányad, ami szintén rontja a végeredményt" - magyarázta kijelentését Horváth Csaba.

Súlyos károk az Alföldön

Ezt erősítette meg Csengődi István, a körülbelül 100 környékbeli szőlőtermelővel kapcsolatban álló István Borház vezetője és tulajdonosa is. "Sajnos nagyon komoly károkat okozott a Kunsági borvidéken a téli fagykár. Voltak területek, ahol a teljes termés elfagyott, az összes tőkét ki kellett vágni" - mondta. Csengődi több szőlőt is mutatott Kiskőrös közelében, amelyekben durva károk keletkezeztek télen. Számos helyen az elfagyott tőkének csak a csonkja látszik, néhány centiméterrel lóg ki a földből, és vannak, amelyek 1-1,5 méter magasak, de nincs rajtuk termés.

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) az [origo] kérdésére közölte, az idei téli és tavaszi fagykár a hatósághoz tett bejelentések alapján mintegy 300 hektár szőlőültetvényt érint, elsősorban a Dunai borrégió területén. Az idén életbe lépett új agrárkockázat-kezelési törvény értelmében a kormány segítséget nyújt a bajba jutott termelőknek.

Volt termelő, aki a fagy után magára hagyta a területet, amelyet mára teljesen benőtt a gaz, egy-két tőke árulkodik csak arról, hogy azelőtt itt még szőlő termett. Akadt azonban termelő, aki a pusztítás után máris új szőlőt telepített, ami várhatóan három-négy év múlva fordul termőre. Frittmann János soltvadkerti borász az [origo]-nak azt mondta, hogy nemcsak a síkvidéki, a délvidéki területeket is sújtotta a fagy. Volt terület, ahol 80 százalékos volt a kár, de volt, ahol nem pusztított.

Nem mindenhol ilyen elkeserítő a helyzet. Kató András piaci tanácsadással is foglalkozó borkereskedő, a Terroir Club vezetője szerint, bár nem látni konkrét statisztikákat, egyelőre nehéz megbecsülni a termésmennyiséget, vagyis a kiesést. "A cégünk a speciálisabb, nem nagy volumenben eladott borokkal foglalkozik, a velünk kapcsolatban álló kis családi borászatok nem jeleztek előre számottevő terméskiesést" - fogalmazott Kató, de hozzátette: való igaz, hogy a fagykár jelentős problémákat okozott. A teljes piacra nézve ez azért okozhat komoly kiesést, mert a fagy leginkább a síkvidéki termővidéken (Alföld, Hajós-Baja stb.) pusztított, ahonnan a magyar borok harmada jön.

Elfagyott kunsági szőlőtőkék (fotó: Hajdú D. András)

A piramis alját támadják az olasz borok

Horváth Csaba azt állítja, a csúcsborok és azok piaca mennyiségi szempontból marginális súlyú a teljes magyar borpiacot nézve. Ezek a teljes belföldi értékesítés 5 százalékát adják. A magyar borpiac tömegét a korábban asztali borként emlegetett - földrajzi megjelölés nélküli - borok adják, ezekből fogy a legtöbb, a teljes, 2,4 millió hektós mennyiség 50 százalékát adják. Ezek után jönnek a minőségi, nem termőhelyhez kötött borok, amelyek szintén komoly részét adják a fogyasztásnak, mondta Horváth, a csúcsborok pedig a többihez képest szerény részesedéssel bírnak.

Az importigényt erősíti, hogy a fagykárral sújtott alföldi borvidékek pont az asztali, azaz az olcsó tömegborok piacát látják el. Itt a legnagyobb a verseny az olcsó olasz, illetve a Magyarországon palackozott, valamely európai borral házasított borokkal. Horváth szerint a 2,4 millió hektós belső fogyasztás egészül ki 500-600 ezer hektós exporttal. Az olcsó olasz borok közel 500 ezer hektós forgalmat jelentenek, ez most minden bizonnyal nagyobb lesz a kiesés miatt. Az olasz mellett ausztrál, spanyol és chilei borok is küzdenek a legalacsonyabb árkategóriában.

Ezt megerősítette Kató András is, aki szerint a fagykár miatt a legolcsóbb árkategóriában, a 300-600 forintos palackozott boroknál elképzelhető, hogy megnövekedik az importigény. A cégvezető azt is elmondta, tény, hogy hasonló minőségű - alacsony árkategóriájú - vörösbor Olaszországból olcsóbban importálható, mint amennyiért Magyarországon megtermelhető, és ez szerinte évek óta észrevehető tendencia.

"A fagykár miatti borhiány miatt muszáj lesz növelni az importot, ami elsősorban Olaszországból származik" - erősített rá Csengődi is, és hozzátette: a megnövekedett igényekre már reagált a piac, a viszonylag olcsó olasz bor ára tavalyhoz képest 40-50 százalékkal megemelkedett. "Nem lehet mit csinálni, sajnos nincs elég magyar szőlő, pótolni kell valahonnan" - tette hozzá. Az import bor tartálykocsiban érkezik az országba, kap egy utókezelést, utószűrést, majd palackozzák, és kannákba teszik. Frittmann szerint az alacsony árkategóriában versenyhátrányban vagyunk az olaszokhoz képest, sokkal hatékonyabban megy náluk a szőlőtermesztés, például a tápoldatos öntözéses rendszerek kiépítése miatt.

A Vidékfejlesztési Minisztérium az olasz borok dömpingjével kapcsolatban jelezte, hogy a korábbi negatív tapasztalatok okán kiemelten kezeli a nem Magyarországon szüretelt szőlőből készült borok kérdését. A tárca közölte továbbá, hogy a cél az, hogy ezeknek a boroknak a behozatala és termelése is ugyanolyan átlátható és nyomon követhető legyen a hatóságok számára, mint a hazai szőlőből készülteké.

Bormatematika

Az ágazati statisztikákból jól látható, hogy az olcsóbb borok piacán jelentős az olasz import. Tavalyelőtt a közel 174 ezer hektoliteres behozatal háromnegyedét adták az olasz borok, amelyek literenkénti átlagára 59 eurócent volt, 30 centtel kevesebb, mint a teljes importra vetített átlagár. 2011-ben a behozott több mint 586 ezer liter importbor közel 90 százaléka származott Olaszországból.

forrás: Vállalkozói Negyed

Az olasz borok átlagára ekkor 38 cent volt, ami jóval elmarad az 51 centes átlagtól. A statisztikából látszik, hogy a magyar borok a magasabb árkategóriát célozzák külföldön, 2010-ben még csak 6 centtel volt magasabb az exportborok átlagára, tavaly több mint kétszeres volt a különbség.

Isten kezében

Pedig 1998-tól 2010-ig úgy tűnt, hogy a magyar szőlészet és borászat csak jó és nagyon jó évjáratokat ismer. Magyarország szőlőinek a területe azonban a rendszerváltás óta megfeleződött. Ahhoz, hogy ne váljunk borimportőrré, nem hagyatkozhatunk csak Istenre és az időjárásra.

2010-ben jöttek a hajtásokat szaggató szelek és egy méter csapadék volt a szokásos 50-60 centi helyett. A talajban, a Balatonban felhalmozódott vízkészlet jól jött 2011-ben, mert januártól július közepéig csak 15 centi esett le. Ez azért a júliusban hozzáesett másik 15 centivel elegendőnek bizonyult egy nagyszerű szürethez. A tavat nem mentette meg a tartalék, mert a vízügy tudósai májusban rutinszerűen leengedték a szokásos 30 centit. Márpedig hiába elég az átlagos csapadék a vízszint fenntartásához, ha a többletet mindig leengedik, a heti 8-10 centi kánikulai párolgást meg nem tudják utánatölteni.

A Balaton szintje pontos indikátora a tóparti szőlők vízellátottságának. Kicsit az egész országénak.

2012-ben az első féléves csapadék az előző évitől is elmaradt.

A baj nem jár egyedül. Februárban mínusz húsz fokos fagy volt és több ezer hektáron elfagytak az ültetvények. A nyár ehhez tikkasztó és rekordokat döntögető hőséget és pusztító jégesőket hozott.

A szőlészet osztozik a mezőgazdaság sorsában még akkor is, ha a növényt mély gyökérzete a szántóföldi kultúráknál ellenállóbbá teszi is a szárazság ellen.

Az utak mellett satnya kukoricatáblák, a napraforgó tányérja mokkáscsésze alá való és a legápoltabb szőlőkben sincsen lé.

A legegyszerűbb szellemek számára is egyértelmű, hogy a hazai torkok öntözésére évente szükséges fejenkénti 35 liter bor nem terem meg az országban. Ha idén is jó a termés Olaszországban, és ha idén is sok a felesleg, heteken belől újra ezerszámra rodeóznak az utakon az odafele magyar tejet, visszafele ott eladhatatlan olasz bort szállító kamionok.

Láttunk már ilyet két éve is.

Eddig a dolog rendben is lenne. Ha az olasz borból sajátos metamorfózissal és a származási bizonyítványok varázslatával nem válik egri, kunsági, szekszárdi, balatoni minőségi és tájbor.

Mindig változó nevű hatóságaink rendelkeznek a szükséges felszereltséggel és helyismerettel ahhoz, hogy az eredet hamisítását megakadályozzák. Remélhető, hogy energiáikat ezúttal nem a magyar szőlőből magyar bort készítő borászatok címkéinek betűhibáinak feltárására fordítják a valódi feladat helyett.

Ez persze csak a rövid távú feladat.

Ahhoz, hogy a történelme során mindig nettó bor-exportőr Magyarországból ne váljék állandó bor-importőr, komolyabb dolgokat kell megoldani. Rendezni kell a szőlőárakat, hogy a bor fogyasztói árából olyan mértékben részesedjen a szőlőtermelő, ami biztosítja, hogy ésszerű méretű birtokokon megélhessen belőle és jusson az ültetvények megújítására is. Biztosítani kell a szőlőültetvények öntözését az asztali és tájborok alapanyagát adó ültetvényeken. A kutatóintézetek irányításába be kell vonni az adott régió szőlészeit és borászait, hogy együtt dolgozhassanak ki a változó időjárási feltételeknek ellenállóbb, magas minőséget adó fajta-változatokat. Támogatni kell hazai és uniós forrásokból a minőségi idegenforgalom szempontjából nélkülözhetetlen szőlő-kultúrtájak helyreállítását, az ezekhez kapcsolódó bor és gasztronómiai túrizmus megteremtését, megerősítését.

Az utolsó pillanatban vagyunk. Szőlőink területe a rendszerváltás óta megfeleződött, EU-csatlakozásunk óta 93000 hektárról 60-62000 hektárra csökkent. Hiába bizonyítják csúcs-borászataink évről-évre termőhelyek nagyszerű adottságait - összességében a meglévő termőterületeknek összesen talán 3-5%-án. Egy elzsombékosodó, eltűnő szőlőkultúrában magányos szigetek nem maradhatnak fenn.

Jásdi István

Forrás: Komment.hu