Egy név oltalomképességét a 607/2009/EK rendelet 4. cikke pontosítja. Ennek alapján az oltalom alá helyezendő nevet kizárólag azon a nyelven vagy azokon a nyelveken lehet nyilvántartásba venni, amelyet, vagy amelyeket a körülhatárolt földrajzi területen az adott bor megjelölésére használnak. Nem lehet azonban oltalomban részesíteni az Alaprendelet 100. cikke alapján azt a nevet, amely teljesen vagy részben azonos alakú egy bejegyzett elnevezéssel.

Az Alaprendelet 102. cikke alapján el kell utasítani a védjegykérelmeket, ha a védjegy lajstromozása iránti kérelmet az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés oltalmára irányuló kérelem Bizottsághoz való benyújtásának időpontját követően nyújtják be, és az oltalomban részesítendő földrajzi nevet tartalmazza.

Az Alaprendelet 94. cikke rögzíti azokat a tartalmi elemeket, amelyeknek az oltalom iráni kérelemben szerepelnie kell. Az elkészített termékleírásnak ugyanis lehetővé kell tennie az érdekelt felek számára az eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott termék előállítási körülményeinek ellenőrzését.

Fontos szempont az érintett földrajzi terület határainak meghatározása. A területet részletesen, pontosan és egyértelműen kell körülhatárolni úgy, hogy egy szőlőparcelláról minden esetben meg lehessen mondani, hogy az a körülhatárolt területbe tartozik-e vagy sem. A terület körülhatárolásának több szempontból is nagy jelentősége van. A szőlőnek egyértelműen a körülhatárolt terület ültetvényeiről kell származni, de a borelőállítás is alapesetben csak a körülhatárolt területen lehetséges. Néhány esetben a bor palackozása szempontjából is jelentősége van a körülhatárolásnak. Míg a borelőállításnak néhány megengedhető kivétellel csak a körülhatárolt területen szabad történnie, addig a palackozást a termőhelyen belül csak indokolt esetben lehet elrendelni (607/2009/EK 8. cikk).

A termékleírásnak tartalmaznia kell a bor vagy borok leírását főbb analitikai és érzékszervi jellemzőikkel. Le kell írni a bor vagy borok előállítására alkalmazott konkrét borászati eljárásokat, korlátozásokat. Néhány borászati eljárást a 127/2009. (IX. 29.) FVM rendelet 29/A §-a zár ki az eredetvédelemmel rendelkező borok esetén. Meg kell határozni a hektáronkénti legnagyobb terméshozamot. Magyarországon a Bortörvény 13/A §-a alapján a terméshozam választható legfelső korlátja meg van határozva. Ennek alapján földrajzi jelzés esetén 120hl/ha, míg eredetmegjelölés esetén 100 hl/ha seprős újbor lehet a maximális hozam.

Fel kell sorolni a termékleírásban azokat a borszőlőfajtákat, amelyekből a borok készülhetnek. A szőlőfajták esetében arról is szükséges rendelkezni a termékleírásban, hogy egy szőlőfajta neve jelölhető-e a címkén, és ha igen, akkor annak milyen feltételei vannak. Számos magyar termékleírás él ezzel a lehetőséggel.

A termékleírások legfontosabb részét a termőhely és a termék közötti kapcsolat bemutatása és bizonyítása jelenti. Ebben a részben kell megnevezni a bor sajátos jellemzőit, és a termőhely jellegzetességeit. A kapcsolat bemutatása azt jelenti, hogy a benyújtó bemutatja azokat a bizonyítékokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a felsorolt termőhelyi jellegzetességeknek köszönheti a bor a leírt sajátosságait. Egy földrajzi jelzés esetében ezt a kapcsolatot a termőhelyre vonatkozóan tágabb értelemben (termesztési, borkészítési hagyományok) is meg lehet adni, de az eredetmegjelölések esetében a termékjellemzőknek egyértelműen a termőhelyi sajátosságokon kell alapulniuk. Az eredetmegjelölések esetén a leírásnak olyan jellemző termőhelyi jellegzetességeket kell bemutatnia, amely az ott készített borokra széles körben jellemző, és hagyományosnak tekinthető. Ez gyakorlatilag a terroir fogalmának felel meg.

Fontos része a termékleírásnak, hogy a leírt rendelkezések betartását ki, milyen módon ellenőrzi. Magyarországon az ellenőrző hatóságot a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) és a kormányhivatalok jelentik. A borok analitikai és érzékszervi vizsgálatát forgalomba hozatal előtt minden esetben el kell végezni. Az analitikai vizsgálatokat a Bortörvény 24/A §-a alapján csak a NÉBIH végezheti el. A 127/2009. (IX. 29.) FVM rendelet 32. §-a alapján helyben is létre lehet hozni olyan bizottságot, amely az érzékszervi vizsgálatokat elvégzi, de a feladatot bízhatja a benyújtó a NÉBIH-re is. A két vizsgálat eredményeként a forgalomba hozatali engedélyt csak a NÉBIH adhatja ki.

A következő részben a termékleírások ellenőrzésére vonatkozó szabályokat mutatjuk be.