Napos délután, jó hangulat, pattogós sárközi dalok, házi sültkolbász, sajtok és mindemellett precíz, magas színvonalú rendezés. Ahhoz, hogy igazi XXI. századi legyen a délután volt házivideó vetítés is. Témája a borászok közös Fuxli kóstolása, és a feltálalt kolbászok töltése. A galériában kiállító Szirtes János és feLugossy László provokatív, elgondolkodtató művei adtak ellenpólust a narancs különféle árnyalataiban pózoló palackoknak, és sillereknek.

A hivatalos részt Szalóky Károly, a galéria tulajdonosa nyitotta meg, köszöntött mindenkit és adta át a szót Csizmadia András borszakértőnek (azt hiszem, őt mindenki ismeri), aki pár percben mesélt a sillerről. A siller kb. 300 éve létezik Magyarországon, s mindig a hétköznapok borárnak használták, akár vizezve is. Sajnos az utóbbi évtizedekben eltűnt a piacról, a borozókból és sajnos a pincékből is. Ez eredményezte, hogy a 90-es évektől átvette a helyét a magyar hagyományokban ismeretlen rosé.

Ideje lenne ezt a borfajtát, mármint a sillert, visszahozni a köztudatba és nagyobb mennyiségben inni. Amellett, hogy jó partner egész nap, kiváló gasztronómiai ereje is van. Kitölt egy igen nagy lyukat, ahol a vörös sok, a fehér már nem jó, a siller tökéletes. A még mindig igen népszerű pörkölt típusú fogásokhoz pedig tökéletes – vélekedett András.

 

A fajta felkarolásának vezetője a Heimann család, aminek jogán Heimann Zoltán is köszöntött mindenkit és bemutatta a jelenleg hattagú, nyitott egyesülés arcait, pincészeteit. Név szerint: Eszterbauer Borászat, Heimann Családi Birtok, Merfelsz Pince, Németh János Pincészet, Pósta Borház és Sebestyén Pince.

A csatlakozáshoz egy jóívású és hiteles siller elkészítését kell vállalni. Ehhez pár alapszabályt, borkészítési javaslatot kell betartania, a bor gerincét (80%) magyar fajtának kell adnia: kékfrankos és kadarka. 12-48 órás hidegáztatás és almasavbontás javasolt, és persze a legfontosabb a rókaszín elérése. S ami talán a legfontosabb, hogy max. 13% alkoholtartalom megengedett.

A Fuxli egyesülés borai közös megjelenést kaptak. Narancsszínű csavarzár, és kapszula, fehér címke, egységes FUXLI felírat, egyforma tartalmú hátcímke. Ami eltér az analitikai adatok, a borászat neve, és a mindegyik címkén szereplő, de eltérő rókarajz. Aranyos rókák, amelyből Eszterbaueréknak és Németh Jánosnak kettő is jutott. Az előbbi egy szívben összebújó ravaszdipár, Jánosnál mamaróka és fia. Merfelsz Gáborén a róka mellette egy alak is van, aki szerintem a Mátyás királynak öltözött borász. A Pósta címkén egy bolondos róka látható lopóval, Sebestyén Csabin pedig kissé huncutra vette a figurát. Heimannéknál mintha egy kicsit már mámoros lenne a hangulata. A palackok mellett a borászok is egyforma kötényben pompáztak. Kékeslila szín, narancs szegély, és hímzés. Jól harmonizált a borokhoz.

Rövid vélemény a borokról. A narancs és a piros bogyós gyümölcsök különböző árnyalataiban játszanak az összetételtől és az áztatás idejétől függően, de hasonló színvilág. A borok kékfrankos és kadarka házasításai, esetleg kiegészítve egy kis merlot-val, de volt tiszta kadarka is. A fajták összetétele nem okoz jelentős különbséget a borok között. A szerkezet és az ízvilág így igen hasonló; kellemes üdítő savak, kevés tannin, közepes test, hosszú málna, meggy utóíz. Önmagában is jól fogyasztható, de fröccsnek is kiváló. Igazi önmagát itató bor, nagy élvezeti értékkel.

A végigkóstolva az összes tételt, összekóstolva a falatokkal azt gondolom, hogy ilyen színvonalon komoly helye van ennek a bornak. Remélem, hogy mielőbb sokan megismerik, megkedvelik és ezt választják a sokszor jellegtelen, alacsony beltartalmi értékkel bíró rosék helyett.