A GVH az eljárás során megállapította, hogy a vállalkozás valótlanul keltette azt a látszatot, hogy a „Szovjetszkoje Igrisztoje” terméke orosz pezsgő, mivel a pezsgő Magyarországon, magyar alapanyagból készült. A GVH megállapította, hogy a Royalsekt Zrt. fenti tájékoztatásaival megtévesztette a fogyasztókat, ezért 15 000 000 forint bírságot szabott ki a vállalkozásra - közöltük egy korábbi cikkünkben.

A Szovjetszkoje Igrisztoje pezsgők gyártója nem ért egyet a GVH álláspontjával és lapunkhoz eljuttatott közleményében igyekszik cáfolni azt. Állításuk szerint: „A Royalsekt Zrt. a több mint egy éve húzódó versenyhivatali eljárás során bebizonyította, hogy minden tekintetben az érvényes szabályozásnak megfelelően járt el.”

 

Mint írják: „Az orosz pezsgőgyártásnak Magyarországon több évtizedes hagyománya van 1986-ban a Hosszúhegyi Állami Gazdaság vásárolta meg a szovjet pezsgőgyártási technológia licencét, majd 1989-ben létrejött Magyar-Szovjet Pezsgőgyártó közös vállalat kezdte el gyártani a Szovjetszkoje Igrisztoje pezsgőt. Ezt követően az Igrisztoje pezsgőgyártó részvénytársaság folytatta a Szovjetszkoje Igrisztoje pezsgők  gyártását Magyarországon addig, amíg a Royalsekt Zrt. jogelődje az Izsáki Állami Gazdaság meg nem vásárolta a gyártási valamint a védjegyhasználati jogot” – így a közleményt jegyzők.

A Royalsekt külön kiemeli közleményében, hogy: „nincs olyan jogszabály, amely előírná, hogy egy termék reklámanyagain fel kell tüntetni azt, hogy a terméket ki és hol gyártotta. Külföldi technológia felhasználásával gyártott termékek esetében bevett kereskedelmi gyakorlat, hogy a termék adott külföldi országhoz való kapcsolatát hangsúlyozzák és az eredeti termékek kereskedelmi kommunikációjának egyes elemeit átveszik.”

Mivel a Szovjetszkoje Igrisztoje pezsgőt több mint 25 éve gyártják Magyarországon, így a Royalsekt nem érti, hogy miért pont most merül fel, hogy a GVH által kifogásolt termék megnevezése vagy kommunikációja megtévesztené a fogyasztókat a termék származási helye tekintetében. „Mivel az évtizedek során egyetlen hatóság sem kifogásolta a terméket annak minőségét vagy megnevezését, kereskedelmi kommunikációját, ezért a Royalsekt Zrt jóhiszeműsége a kereskedelmi kommunikáció kialakítása során nem vitatható” – írja a cég.

„Az eltelt több mint negyed évszázad alatt az is nyilvánvalóvá kellett, hogy váljon a fogyasztók számára, hogy a terméket Magyarországon gyártják. A Magyarországon gyártott Szovjetszkoje Igrisztoje pezsgőket sem mi, sem a korábbi gyártó soha nem árulta vagy reklámozta úgy, mint szovjet vagy orosz import pezsgőt, így nem képzelhető el, hogy lenne olyan fogyasztó, aki több, mint 20 éven keresztül megtévedt a termék eredete kapcsán. Amennyiben van ilyen fogyasztó attól ezúton is elnézést kérünk, hogy termékünkkel félre vezettük és tévesen azt a látszatot keltettük, hogy orosz import pezsgőt vásárolt”

„Véleményünk szerint a Magyarországon gyártott Szovjetszkoje Igrisztoje pezsgők már több évtizede tartósan jó minőséget képviselnek, így a fogyasztók emiatt döntenek a termék megvásárlása mellett, nem pedig azért, mert azt hiszik, hogy az már a nem is létező Szovjetunióból ("Szovjetszkoje") vagy Oroszországból származna. A Royalsekt Zrt. pezsgőinek jó minőségével és a versenyképes árával érte el azt, hogy a Szovjetszkoje Igrisztoje pezsgő Magyarország egyik legkedveltebb hazai pezsgőmárkája legyen. Még ha ez a konkurens pezsgőgyártóknak nem is tetszik” – olvasható a közleményben.

Mi az a „szovjet pezsgőgyártási technológia”, amely alkalmazásához külön licence megvásárlása szükségeltetik? E kérdés kapcsán először a gyártó oldalát kerestük fel, ahol azt olvashatjuk: „(...) II. Alexander Cár pohárnoka minden évben személyesen utazott, Franciaországba hogy részt vegyen a bor elkészítésében és a legnemesebb ital kiválasztásában. A kóstolás mellet a pohárnok persze figyelt és tanult végül elsajátította a pezsgőgyártás valamennyi fortélyát, majd hazájába visszatérve a TITOK birtokában megpróbálta elkészíteni a saját pezsgőjét. A pohárnok kilétét és eredményit a pezsgőgyártás terén homály fedi azonban a titkot feltehetőleg tovább adta, mert az 1800-as évek végén Lev Szergejevics Golicin orosz arisztokrata és Anton Frolov-Bargejev vegyész kezdett kísérletezni a pezsgőgyártással, de az eredeti champagne-i eljárás helyett már egy teljesen új metódus szerint.”

Ennél kielégítőbb magyarázatot azonban nem találunk. Az orosz módszer titkos, amit aztán egy vegyész tökéletesített. Elég bizarr legenda; szinte látjuk lelki szemeinkkel, ahogy fehér köppenyben egy megszállott kémikus azon munkálkodik két kémcsövet a kezében tartva, hogy kikísérletezze azt, ami Champagne-ban a természet, romantikusabban „Isten ajándéka”:

„A pezsgő, vagyis a borok királynője 340 évvel ezelőtt, Isten ajándékaként született meg Champagne-ban, köszönhetően az Hautvillers-i Benedek-rendi apátnak. Dom Perignon a legenda szerint véletlenül jött rá a titokra. Perignon bencés páterként kezelte a kolostor borait, melyeket akkor már vastag falú angol palackokba töltött és portugál parafa dugóval zárt le. A bor még azonban néhány hónappal később, a karácsonyi ünnepekre készülődve, nem volt teljesen kierjedve, így amikor megkóstolta a gyöngyöző bort, meglepődött a buborékok hatására, és felkiáltott, hogy >>a csillagokat iszom<<. Ezt követően a pezsgőbor híre hamar elterjedt és a közeli Reims katedrálisában a királyok koronázási borának nevezték. A pezsgőkészítés titka ezután még sokáig a bencés apátság rejtett kincse maradt, ahonnan csak lassan terjedt el. A Champagne-i megnevezést pedig csak az itt készült pezsgőre lehet használni, mivel eredetvédett a név.” (forrás: szilveszter.hu)

Hogy a dolog végére járjunk, felhívtuk a nemzetközileg is elismert hazai champagne-szakértőt, Márkus Györgyöt. A szakember elmondta, hogy anno az orosz cár nemigen ivott orosz pezsgőt; a champagne-t kedvelte, melynek véletlenszerű létrejöttét fentebb idéztük, s amelyet ma neveznek méthode traditionnelle, méthode classique, méthode champenoise eljárással készülőnek is. E három fogalom ugyanazt a gyakorlatot reprezentálja (részletesen lásd itt: A pezsgő készítése) – mondja Márkus, hozzátéve nincs azzal semmi baj, ha egy cég egy olyan márkanevet használ termékéhez, hogy „szovjet pezsgő”. Példának hozta fel, hogy Ausztriában is kapni magyar gulyáslevest „ungarische gulaschsuppe” néven, mégsem hiszi azt senki, hogy az étel egyenesen az Alföldről érkezik.

Ennél fogva Márkus szerint a 15 000 000 forintos büntetés akár túlzó is lehetne, ugyanakkor azt ő sem látja tisztán, mit ért pontosan a Royalsekt „szovjet pezsgőgyártási technológia” alatt, azt meg pláne nem, mi az az erre vonatkozó licence, amit a cégnek 1986-ban külön meg kellett vásárolnia. Jelenleg ugyanis e módszereket ismerjük a pezsgő készítésére:

Márkus György szerint a „szovjet pezsgőgyártási technológia” nem lehet más, mint ez utóbbi, amely módszer mindenki számára hozzáférhető és alkalmazható, ugyanúgy, mint az első kettő, de a „champenoise” kifejezést mára csak a Champagne-i borvidék használhatja palackjain. Ha a méthode charmat technológiára licence-et kellene vásárolni, az olyan abszurdum volna, mintha lenne egy olasz cég, akitől az olasz pizza előállítási jogára le kellene szerződnie egy magyar étteremnek.

A szakember ennélfogva szerencsétlennek tartja a Royalsekt Zrt. hivatkozását s önmaga tisztázási kísérletét, hisz az – az itt felvázoltak fényében – meglehetősen kifogásolható logikára támaszkodik.