A hegyközségi törvény módosításának a teljes szövege a Magyar Közlöny 2013. évi 77. számában (2013. május 16.) olvasható, és a 2013. évi LVIII. törvény a hegyközségek működésének szabályozásával kapcsolatos egyes törvények módosításáról címet viseli. A módosítás döntő része még június elején hatályba lépett. A 2013. évi LVIII. törvény azonban egy technikai módosítást is tartalmaz a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal működését szabályozó törvényre vonatkozóan (A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény), annak érdekében, hogy a telepítési jogok nyilvántartását a hegyközségek 2013. augusztus 1-én az MVH-tól át tudják venni. Ez a módosítás augusztus 1-től vált hatályossá – ahogy arról a Borászportál is beszámolt.

 

A módosításokat tartalmazó törvény egy lényeges területet pontosít a szőlő- és bortermelők, valamint a hegyközségek között: ki, milyen jogok és kötelezettségek mellett válhat, vagy éppen kell válnia hegyközségi taggá. A módosítás egyértelmű különbséget tesz a szőlészeti termelő, a borászati termelő, és a felvásárló között tevékenységük alapján. A pontosításra az érdekképviseleti rendszer felépítése és a hegyközségi járulék egyértelmű meghatározása miatt volt szükséges.

A törvény technikai módosításának másik nagy területe a hegyközségi járulékrendszert érinti. A módosítást követően a törvényi szabályozás alapján mindenkinek járulékot kell fizetnie, aki a hegyközségekkel valamilyen kapcsolatba kerül. Ez a kapcsolat a törvény alapján vagy tagsági viszony, vagy nyilvántartásba vételi kötelezettség alapján keletkezik. A törvény módosítása azt a célt szolgálta, hogy a Magyarországon borászati tevékenységet végző termelők (kizárólag palackozást végző vállalkozások kivételével) egységes elvek alapján fizessenek járulékot. Másrészről viszont ne legyen olyan termelő, aki valamilyen oknál fogva megkerülheti a járulékfizetést, vagy éppen ugyanazon tevékenysége után duplán kell teljesítenie kötelezettségét. Korábban a borvidéken kívül tevékenykedő szőlő- és bortermelők nem voltak járulékfizetésére kötelezettek, de azon bormennyiség után sem kellett járulékot fizetni, amelyet külföldről továbbfeldolgozás céljára hoztak be. Lényeges pontosítása a törvénynek az is, hogy a járulékot ott kell megfizetni, ahol a tevékenységét a termelő végzi. Ez az új törvényben nem volt egyértelműen megfogalmazva.

Fontos, hogy a módosítás által megfogalmazott, a járulékfizetésre vonatkozó szabályok csak a 2014. május 31-ig megállapítandó járulékokra vonatkozik, az idei évben megállapított és kivetett járulékokra már nem.

Az új hegyközségi törvény egyik lényeges alapvetése az volt, hogy a hegyközségi rendszerben mind személyi, mind pedig feladat tekintetében a hegyközségek önkormányzati és hatósági feladatai elváljanak egymástól. A feladatok szétválasztása azt is jelentette, hogy a hegyközségi szervezetek önrendelkezéssel kapcsolatos döntési lehetőségei szélesebb körűvé váltak.

A szakmai szervezeti rendszerhez igazodó működési elvek lefektetésével a hegyközségi szervezetek törvényi szinten kaptak arra lehetőséget, hogy az önrendelkezés Európai Uniós szabályozásban biztosított legmagasabb fokával is rendelkezhessenek. A törvény nemcsak az önkormányzati feladatokat határozza meg, hanem a szervezeti kereteket is, valamint a hegyközségi járulékrendszeren keresztül a működés feltételeit is törvényben biztosítja. Az önrendelkezés lehetőségét olyan fontos területeken határozza meg a törvény, mint a hegyközségi szintű legfontosabb együttélési szabályok (hegyszabályok), a hegyközségi tanácsi szinten eldönthető eredetvédelem (termékleírások gondozása), helyi szintű bormarketing, vagy a nemzeti tanácsi szinten alakítható ágazati önszabályozási kérdések.

A hegyközségi járulék a szerteágazó önkormányzati feladatok ellátásának teremti meg a pénzügyi alapját. A termelők mindennapi életével kapcsolatos legtöbb feladat, szolgáltatás hegyközségi szinten jelenik meg. Az új hegyközségi törvény alapján 103 hegyközség alakult meg. Feladataik nem tekinthetők egységesnek, azokat a hegyközségek közgyűlései, azaz az ott tevékenykedő termelők határozzák meg. A törvény ennek alapján a hegyközségi járulék megállapítására vonatkozóan csak keretet ad. Ez a keret tágabb, nagyobb mozgásteret ad a hegyközségek számára a járulék megállapítására a régi törvénynél. A nagyobb mozgástér természetesen azt is jelenti, hogy a hegyközségi feladatok meghatározása az ehhez kapcsolódó éves járulék-megállapítás a közgyűléseken élesebb vitákat generálhat. A járulék-megállapítás pénztárcába vágó kérdése természetesen azzal az ösztönzéssel is járhat, hogy a közgyűlések nagyobb számú részvétellel működjenek.

A termelők, az új hegyközségi tisztségviselők számára a teljesen új hegyközségi rendszer tanulóéve lesz a 2013-as év. Mindenkinek fel kell készülnie arra, hogy szűkebb és tágabb közössége sorsának alakulásába nagyobb beleszólása lehet, vagy inkább jobban bele kell szólnia.