A családi pincét Várhelyi Péter és a testvére Kata valamint Péter felesége, Beáta működtetik. Történetük egészen 1983-ig nyúlik vissza, a szülők ekkor vásárolták meg Tokajban az 500 éve Szapolyai János vadászházának készült épületet. A család ekkor fogott bele a szőlőművelésbe és borászkodásba, az épületet pedig felújították, mai napig ez ad otthont a pincének. Jelenleg három hektáron gazdálkodnak, ebből 2,7 hektár egybefüggő terület Tokaj határában a Malomfeli dűlőben, zétával, kövérszőlővel és sárgamuskotállyal. A maradék 0,3 hektár a hozzá közeli Nyulas dűlőben van, itt furmint található.

Erős hozamkorlátozással dolgoznak, maximum 1 kg terem tőkénként. Minden évben a tökéletes érettségre törekednek, és általában elég későn szüretelnek. Igyekeznek óvni a szőlőtőkéket, nem alkalmaznak rovarirtót és erős vegyszereket sem. Évjárattól függően évi 10-12 ezer palack bort készítenek, ez gyorsan el is fogy. 2014-ben a rossz időjárás miatt szinte a teljes évjárat kiesett, most pedig már a 2016-os borokat kénytelenek a piacra dobni, pedig Péter szerint ezek a borok 3-5 éves korukban mutatják meg magukat igazán. A leszüretelt szőlő a Hétszőlő pincészetbe kerül préselésre, ülepítés után a must átkerül a Hímesudvar pincéjébe, ahol az erjesztés és érlelés történik, végül a palackozás a Patríciusnál zajlik.

 

Az erjesztésnél csak a muskotály kerül tartályba, a többi szőlőfajta mustja hordóban erjed, közepes pörkölésű hordókat használnak. A borok 95%-át helyben, a pincénél eladják, a maradék 5% Dániában, Svájcban és Németországban talál gazdára. Rendszeresen részt vesznek boraikkal teszteken, versenyeken, hogy visszajelzést, reális képet kapjanak róluk. Fesztiválra viszont mindössze kettőre járnak, az egyik a Tokaji Március. A minőségorientáltság számukra nem csak szlogen, hanem fontos tényező, 2000 óta folyóbort már egyáltalán nem is értékesítenek, csak palackost.

A pincét Péter mutatta meg nekünk. Egy 20 és egy 30 méteres pinceágból áll, az új ág 2001-ben készült el. Tökéletes pincetisztaságra törekednek, erről saját szemünkkel is meggyőződhettünk. A pincelátogatás után a kóstolónak helyet adó részek következtek. A belső terem 34 fő befogadására alkalmas, a teraszon ötvenen is le tudnak ülni egyszerre. A vendégek fele külföldi szokott lenni, nagy részük lengyel. Lengyelországban még szerencsére jól cseng a tokaji márkanév, onnét szívesen jönnek, érdeklődnek, kóstolnak, vásárolnak náluk.

ahova sok borértő turista ellátogat. Ebből azonban nem sok minden látszik szerinte. A város online jelenléte rossz, a magyar honlap nem túl informatív, angol és lengyel nyelvű pedig nincs és a gasztronómia területén sem sikerült egyelőre továbblépni. A téli holtszezonnak mondható januárban és februárban szinte csak náluk lehet bort kóstolni.

 

A kínálatuk nagyrészt édes borokból áll, bár egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a száraz tételekre is. Kis pince lévén a ritkább, különlegesebb borokkal van esélyük kitűnni. Péter elmondása szerint a kései szüret, fordítás, máslás, szamorodni nagyon nagy lehetőségeket rejt, és jól is fogynak. A nagy pincék ezekkel kevésbé foglalkoznak.

 

Az alábbi, éppen forgalomban lévő boraikat a kertben egy nagy árnyas fa alatt ülve teszteltük:

Furmint 2015, száraz: Az utolsó palackok egyikéből jutott nekünk. Illatában a körtés és almás jegyek mellett fellelhetőek ásványos, krétás, köves, sós jegyek is, ezek a kóstoláskor is visszaköszönnek. Arányos szerkezet, közepesnél nagyobb test, komoly bor, amely most kezdené igazán megmutatni nagyságát. Kár, hogy elfogyott már.

Furmint 2016, száraz: Illatban és ízben is jóval könnyedebb, frissebb és gyümölcshangsúlyosabb, mint egy évvel idősebb párja. A körtés, almás vonal mellett virágok és szőlő is megjelenik, az ásványos vonal pedig visszafogottabban jelentkezik. Az előzőhöz képest kicsit magasabbak savak és kevesebb az alkohol (12%). Egyensúlyos, a közepesnél picit hosszabb utóízzel. Ígéretes tétel.

 

Zéta 2015, kései szüretelésű édes: Illatában virágok, érett sárga trópusi gyümölcsök, virágméz. Kóstolva is a gyümölcsös-mézes vonal dominál, illetve a 75 g/l maradékcukor, ám pont ettől válik kedvessé. Nagyon itatja magát, könnyen csúszik, gyorsan fogy, a pincénél vagy a kertben üldögélve a beszélgetések ideális kísérője.

Sárgamuskotály 2016, kései szüretelésű édes: Egyedi tétel, ugyanis nem tartályos, hanem fahordós erjesztéssel készült. Ez mind illatban, mind ízben meghatározza karakterét. Fajtajelleges illat, de szerencsére nem a harsogó, hanem a visszafogottabb fajtából, némi citrusos, szőlős, szőlővirágos vonallal. Kóstolva érezhető a hordó, amelynek hatására krémesebb, testesebb, komolyabb struktúrával bír a bor. Jó egyensúly, amelyet nem ural az 56 g/l maradékcukor.

 

 

Kaleidoscope, Tokaji cuvée 2015, kövérszőlő, zéta és sárgamuskotály fajtákból készült kései szüretelésű édes bor: Intenzív illatában friss virágok és érett déligyümölcsök. Kóstolva barackos, almás, lime-os, ananászos ízek, jó sav-cukor egyensúly, hosszú lecsengés. Jól fogyasztható, kerek bor, önmagában és desszertek mellé is ajánlott.

 

Tokaji Fordítás 2013: Felvásárolt furmint alapborba saját kövérszőlő és zéta aszúszemeket áztattak. Érdekes módon mind illatában, mind ízében a kóstolt első száraz furminthoz hasonló karakterek: ásványos, krétás, mellette mézes, érett barackos, szamorodnis jegyek. A magasabb maradékcukor (99 g/l) ellenére sokkal jobb sav-cukor egyensúly, mint a kései szüreteknél. Komplex, egyensúlyos bor mézes-barackos lecsengéssel.

Tokaji aszú 2013: Közepesnél intenzívebb illatát az érett sárgabarack, méz, ananász és hordófűszerek uralják. Kóstolva a virágos, virágmézes jegyek mellett sárgabarack és ananász szintén kiérződik. Krémes, testes, strukturált, nagyon szép hosszú utóízzel. A 161 g/l maradékcukor nem túlzó, egy picit több savat talán még elbírna, de így is nagyon finom, szép aszú.

 

A borok mellé finom sajtokból és olivabogyóból álló tálat kaptunk. A borkóstoló közönség talál itt még sok dolgot, mi szem-szájnak ingere, ugyanis lehet vásárolni lekvárokat, mézeket, balzsameceteket, szörpöket, de néhány baráti pince (pl. Péter Pince, Disznókő, Majoros) bora is kóstolható és kapható.

A kóstoló után Péter felvitt bennünket a szőlőkbe egy dűlőtúrára. Megcsodálhattuk a zétát, a kövérszőlőt és a sárgamuskotályt, szemeket csipkedve tesztelhettük az érettségüket. Az idei évjárat kiválónak ígérkezik, remélhetőleg az időjárás a hátralévő időszakban is kegyes lesz. Addig beszélgettünk, míg szép lassan feljutottunk a Malomfeli dűlő tetejére, ahonnét pazar panoráma tárult elénk, kilátással a Bodrogra és a környező szőlőkre. Ha valakinek lesz lehetősége, csak ajánlani tudjuk, hogy másszon fel ide. Ha pedig Tokajban jár, a Hímesudvart semmiképp se hagyja ki.