A szekszárdi borvidéken a Bodri Pincészetnél tett látogatásomról készült beszámoló első részében Szekszárd jövőjét fürkésztem. Arra voltam kiváncsi, egy olyan jelentős és nagy tradíciókkal rendelkező borászat, mint a Bodri Pincészet, hogyan készül arra, hogy az elkövetkezendő tíz évben gyakorlatilag a térség válik az ország egyik „fővárosává”.

 

A Bodri Pincészet azonban elsősorban mégiscsak a borról szól, annál is inkább, mert immár öt generáció óta foglalkoznak szőlővel. Az első három generációtól egy 5 hektáros birtok maradt fenn a Csötönyi-völgyben, ez a mai napig a család tulajdonában van. Nagyobbat álmodni István, a negyedik generáció tagja mert: ő 1999-ben 10 hektár földet vásárolt egy barátjával a Faluhely-dűlőben. Ez képezi a mai birtoktest alapját. „20 éve mozdult meg valami Szekszárdon. Akkor kezdtünk el mi, borászok, igazán összefogni. Rengeteget beszélgettünk, havonta találkoztunk, közös kóstolókat szerveztünk, részben közösen csináltuk a marketinget is” – emlékszik vissza az ezredfordulóra Bodri István.
Szőlőtelepítésbe két évvel később, 2001-ben fogtak, és ugyanebben az évben pályázati segítséggel megépítették az első, akkor feldolgozót, kóstolót, raktárt és pincét is magába foglaló épületrészt. A következő nagy lépés 2007-ben jött, ekkor a Gurovica dűlőben telepítettek 16 hektárt.

 

 

Mondhatni, a Gurovicát a tsz-idők után Bodriék fedezték fel újra, ma már több más szekszárdi borásznak is van ott területe, dűlőszelektált prémium borok készülnek innen. „Nagyapámnak volt itt szőlője, így mi tudtuk, hogy ez milyen jó terület. Úgy gondolom, egyszer presztizs dűlő lesz, mint például a Kopár Villányban.  Déli fekvésű és tulajdonképpen egy völgyben fekszik, így védett. Talaja vörös agyag, lösz és mészbaba, az agyag miatt mindig elegendő a víz. A tsz mégsem emelte ki anno, ugyanolyan nagyüzemi művelés folyt rajta, mint más, kevésbé értékes dűlőkben” – magyarázza Bodri István. Ők azonban kitartó munkával elérték, hogy a dűlő újra az őt megillető helyre kerüljön. 2009-ben készült innen az első dűlőszelektált Gurovica merlot, ezt követte a cabernet sauvignon, a kékfrankos, a rajnai rizling és került már innen bor a pincészet ikonikus borának számító No. 1 házasításba is.

 

Apropó No. 1. Sokáig megkérdőjelezhetetlen volt az Optimus helye a Bodri-termékpiramis csúcsán, mígnem 2012-ben megszületett az új zászlóshajó, a No. 1. „A szőlőterületek növekedésével megnyílt a lehetőség, hogy a dűlőkben akár a sorok közül kiválasszuk és kiemeljük a legjobbakat. Ez hozta magával a No. 1-et. Ráadásul szükség volt az éttermünkben egy alacsony palackszámú gasztroborra. Hiszen ha valaki eljön hozzánk, nyilvánvalóan szeretne valami különlegeset megkóstolni, olyat, amit nem kap meg mindenhol” – magyarázza Urbán Péter, aki hivatalosan két éve a pincészet főborásza, de jóval régebb óta tagja a csapatnak (annál is inkább, mert István lányának, Orsinak a férje).
Szőlőterületben hatalmas ugrást hozott a tavalyi év, amikoris Bodriék 100 hektárt vásároltak Bátaszék mellett. Ebből 50 hektár merlot. „A merlot kiváló rozé alapanyag, bikavérben is szépen mutat és prémium szintű borokat is lehet készíteni belőle. Nálunk mindig fontos eleme volt a termékpalettának, meg akartuk és akarjuk mutatni, hogy Szekszárdon milyen szép, gyümölcsös, szerethető merlot-k születnek” – válaszolja Bodri István a kérdésemre, hogy miért szánnak a két szekszárdi húzó szőlőfajta, a kékfrankos és a kadarka mellett ilyen nagy szerepet a merlot-nak is.

 

Szekszárdi viszonylatban felülprezentáltak Bodriéknál a fehérborok is. Ottjártamkor éppen 1,5 hektáron sauvignon blanc telepítése zajlott.  „Nálunk a területek mintegy 10 százalékán van fehérszőlő. Úgy látjuk, egyre nagyobb az igény a szekszárdi könnyű, friss fehérborokra. De készítünk dűlőszelektált prémium sauvignon blanc-t Faluhelyről, illetve kis palackszámos hordós érlelésű rajnai rizling válogatást a Gurovicáról, ami a már említett gasztroboraink sorát bővíti az éttermünkben” – mondja Urbán Péter.

A folyamatos bővüléshez természetesen már nem volt elegendő az eredeti kis présház feldolgozója, így 2014-ben megépült a modern Rozéüzem, szemben a tó túlpartján. A névválasztás nem véletlen. „15 éve mondjuk, hogy a rozé csak divat, ennek ellenére nem csökken a kereslet. Ráadásul szerintem rég meghaladott az a nézet, hogy ez egy klasszikusan nyári bor illetve fröccsbor. Kisebb ingadozásoktól eltekintve nálunk egész évben egyenletesen jól fogy” – meséli Urbán Péter.  Úgy véli, a „rozé-divatnak” Szekszárd abszolút a haszonélvezője, mert jól tudja hozni a keresett stílust. Ezt bizonyítják a világ legrangosabb rozé versenyének tekintett francia Mondial du Rosé idei eredményei: három szekszárdi rozé – köztük a Bodri Pincészet 2017-es Rozija – kapott aranyérmet. A bor ráadásul nemrégiben aranyérmes lett Magyarország egyetlen nemzetközi versenyén, a VinAgorán is. 

 

Szekszárd másik jellegzetes bora a fuxli, vagyis a siller bor (hogy mi a siller, arról itt írtunk). „A fuxlit  kicsit magyarázni kell az embereknek, de ha azt mondjuk, hogy ez tulajdonképpen egy siller, akkor már értik. Vannak korlátai, jelentősége sose lesz mérhető a rozééhoz, de fontos űrt tölt be. Akinek a rozé túlságosan friss, illatos, a vöröset viszont nem mindig szereti, annak tökéletes választás” – mondja Urbán Péter.

Kérdezem Pétert, a sok húzótermék (bikavér, kadarka, rozé, fuxli ) nem zavarja-e össze a fogyasztót, és hogy melyik is igazából Szekszárd védjegye. „Szerintem a szekszárdi palack ezt jól fogja össze, egyfajta ernyő a termékpaletta fölött. Nem tölthető bele bármi, csak bikavér, kékfrankos és kadarka. Ez máris útmutatás a fogyasztó számára, egyben minőségi garancia, hiszen szekszárdi palackba csak vakkóstolón és laboranalízisen átment, utólagos kontrollra is bármikor bekérhető bor kerülhet. Jó lenne, ha minél szélesebb körben elterjedne, annál nagyobb a garancia a minőségre, annál erősebb a brand. Az viszont már most látszik, ez egy példaértékű összefogás.”

Itt kapcsolódik be újra a beszélgetésbe Bodri István, akinek gondolatai rímelnek Péter mondataira, egyben remekül összefoglalják, mekkora eredmény az, amit Szekszárd az utóbbi 10-20 évben elért. „A közös gondolkodás, közös munka nagyjából 10 éve fordult termőre a borvidéken. A fogyasztók ezt is értékelik, nem csak azt, hogy jó minőséget jó áron kínálunk.” Szerinte azért is érdekes Szekszárd, mert a borászatok nagyon változatos képet mutatnak. Megtalálható itt tradicionális és fiatal, nagy és kis kézműves egyaránt. „Pünkösdkor 25 pince tart nyitva. Aki ezeknek a javát végiglátogatja, tényleg kap egy átfogó képet a különböző borászatokról. Ez nagyon vonzó.” Az elmondottak miatt úgy érzi, Szekszárd már igenis ott van az élbolyban.

 

„Villány piacvezető szerepe a fogyasztók körében nem kérdőjelezhető meg. Minőségben azonban Szekszárd  rengeteget fejlődött az elmúlt években is. Mára divatosak lettünk” – vet számot Urbán Péter. Ha valaki, ő tudja, miről beszél, ugyanis Nagyharsányban, a legendás Kopár dűlő alatt született és dolgozott korábban villányi pincészetnél...