Mi változott az elmúlt egy évben a Fuxli közösségben? Gyakorlatilag minden. Ezért kezdjük azzal, ami maradt: a bor minősége, kedves, gyümölcsös karaktere, a borászok pozitív hozzáállása, megjelenés külsőségei, és a rókák a palackon. Jól megválasztott helyszínen, a Gozsdu Udvarban található Spíler BistroPubban, kiváló szervezés és finom szekszárdi hentesáruk, krémek és pogácsák kíséretében kóstolhattuk a Fuxli közösség sillerjeit.

 

A tavalyi évhez képest három fővel nőtt a létszám; voltak változások. A társasághoz bárki csatlakozhat Szekszárdról, aki elfogadja a csoport által meghatározott értékeket. Ezekből a szabályokból nincs olyan sok: törekedni kell a silleres karakterre, a gazdag, gyümölcsös, fiatal ízekre az évjárat karakterének megtartása mellett. A bor gerincét a magyar fajták adják (kékfrankos, kadarka). Nagyjából ennyi, az pedig természetes, hogy mindezt mesterséges teljesítményfokozó szerek és gigantikus technológiák nélkül kell elérni. A Fuxli rendszere teljesen demokratikus. A borkészítés folyamata alatt két kóstolót – ahol a termelők maguk között megbeszélik, hogy melyik borral merre kell haladni – a végén pedig egy vaktesztet tartanak, ahol szintén a termelők szavazatai alapján dől el, hogy ki viselheti a Fuxli „márkát”. Két nem szavazat tulajdonképpen elég a kimaradáshoz. A 2012-es tagok: Heimann Családi Birtok, Merfelsz Pince, Németh János Pincészet, Pósta Borház, Sebestyén Pince, Hetényi Pincészet, Márkvárt Pince, Tringa Borpince és a Neiner Családi Pincészet.

Pár szót a sillerről és a Fuxliról. A siller körülbelül 300 éve létezik Magyarországon, s mindig a hétköznapok boraként fogyasztották – akár vizezve is. Sajnos az utóbbi évtizedekben eltűnt a piacról, a borozókból és sajnos a pincékből is. Többnyire ez eredményezte, hogy a ’90-es évektől átvette helyét a magyar borkészítési hagyományok számára ismeretlen rozé.

A sillerkészítés lényege, hogy rövidebb idegig áztatják héjon a szőlőt (kb. 24-48 óra), mint a vörösbor esetében. Így az aromaprofilban a gyümölcsök sokkal hangsúlyosabbak lesznek, a tannin jóval kevesebb, és – persze fajtaszerkezettől függően is, de – jóval ropogósabb, savérzete alapján sokkal élénkebb, mint a legtöbb vörösbor. Az erjesztés és az érlelés eljárása már változatos, az eltarthatósága két év. Amellett, hogy a siller nagyszerű partner lehet egész nap, kiváló gasztronómiai potenciál is rejlik benne. Kitölt egy igen nagy lyukat: ahol a vörös már sok, a fehér már kevés, vagy karaktere alapján nem passzol az ételhez, ott a siller a megoldás. A még mindig igen népszerű pörkölt típusú fogásokhoz tökéletes. Szervírozása 12-13 fokon a legideálisabb.

A sillernek megmaradtak a hagyományai és próbálják újraébreszteni a szekszárdi, tolnai borvidéken, de foglalkoznak vele Egerben is.

Rövid vélemény a borokról. A 2011-es évjárathoz képest sokat változtak az idei Fuxli sillerek. Ez egyértelműen a 2012-es, roppant meleg évnek köszönhető. Sötétebb, klasszikusabb, tipikusan silleres, amolyan málnás szín. A fanyarabb meggy, cseresznye, néha egy kis málna, szilva illatjegyek a jellemzőek. Szerkezetben sikerült megtartani a friss, üdítő savakat, közepes testet, a tavalyi évhez képest picit magasabb, de még mindig alacsony tannint. Legtöbbje elfogadhatóan hosszú, szép lecsengésű bor, az illatban is fellelhető ízekkel. Bár az alkohol picit magasabb lett, köszönhetően a magas cukorfoknak, de szerencsére ezt nem éreztem zavarónak. Az összes tétel jól iható, sőt, önmagát itató tétel. Jól sikerültek, csak így tovább!

Nagy öröm volt számomra, hogy minden borász megőrizte egyéniségét a borban. Póstáék a legkönnyedebb, leggyümölcsösebb, leglazább tételt tudhatják magukénak. Sebestyén Csabié az egyetlen, amely fahordóban is járt, de aki ismeri, az tudja, hogy ő mindig külön utakon jár. Merfelsz Gáboré a legkoncentráltabb, a legtestesebb, a legsűrűbb és legmagasabb alkoholtartalmú, és ez a bor is csak színléből készül. Heimannék bora komolyabbra, elgondolkodtatóbbra sikerült. Hetényiék borából a megbízhatóság, hibátlanság ereje sugárzott. Németh Jánosné az átlagfogyasztót megcélzó aranyközép megoldást nyújtja, mint a borai általában. Gondolom, ugyanilyen „okosakat” tudok majd mondani a Neiner, Tringa és a Márkvárt pincékkel kapcsolatban is, de az ő boraikban még nincs komoly hasonlítási alapom.

Heimann Zoltán a szerveződés szülőatyja elmondta, hogy az egésszel nincsenek hatalmas, a borvilágot megváltó tervei. Sokkal fontosabb számukra a közösség, az együttlét, amelyből szakmai és emberi kapcsolatok épülnek, és természetesen egymás segítése. Fontos, hogy a bor tükrözze a borhoz való viszonyukat, a borkészítésről alkotott képüket, és az egységes szabályok mellett mindenki el tudja készíteni a neki legszimpatikusabb siller verziót, amellyel próbálnak egy lyukat betömni, vagyis megteremteni a jól iható, olcsó, minőségi „tömegborok” kínálatát.

Az elképzeléseiket egyelőre sikerrel valósítják meg, igazi élvezeti cikket adtak nekünk ezekkel a borokkal. Így hát nem véletlen, hogy az idei rendezvény is egy igen vidám, hedonista buli képét mutatta, de ezt senki nem bánta. Ezekhez a borokhoz nem illik sem az igazi komolyság, sem a komolykodás.

Remélem, jövő március közepén is a fentiekhez hasonló elégedettséggel tudok majd beszámolni a szekszárdi Fuxli közösség 2013-as sillereiről!