Hogy melyek Dél-Afrika emblematikus borai? A vörös esetében Dél-Afrika saját fajtával büszkélkedhet, amely komoly szerepet kap a honi borászkodásban. Talán szinte egyedülálló jelentőségű mindez az újvilági országokat (ahol nem honos a vitis vinifera) tekintve, ez a fajta pedig nem más, mint a pinotage. A fehéreknél viszont kicsit jobban kellene gondolkozni, mert eszünkbe juthat a népszerű sauvignon blanc is, viszont most mégsem erről lesz szó, hanem a legtöbbet telepített fajtáról, a chenin blanc-ról.

Ha közelebbről megnézzük Dél-Afrika bortörténelmét, akkor gyakran találunk párhuzamokat a magyarral. A constantia muscat-ot például sokáig a tokaji vetélytársának tekintették. A KWV névre hallgató termelőszövetkezet szinte mindent rendszabályozott, minimális teret hagyva az egyéniségnek. Ugye ismerős ez valahonnan?

 

Térjünk vissza azonban a bevezetésben említett két szőlőfajtára és a belőlük készülő borokra. A chenin blanc (más néven Steen, ahogy a helyiek hívják) a maga 18.000 hektárával a legtöbbet telepített fajta, így összesen 20%-át tesz ki az összes telepítésnek. Miért is szeretik ennyire a dél-afrikaiak? Talán azért elsősorban, mert annyira jól megtartja a természetes savakat vagy, mert kedvükre formálhatják, kiváló mennyiséghordozó, de egyes esetekben különleges dolgokra is képes. Rendkívül széles aromaspektrummal rendelkezik, az almás, vegetális, növényi jellegtől, a citruson és az érett csonthéjasokon át egészen a mézes, vakszos, minerális, lanolinos jegyekig – ugyanakkor nem mindig egyszerű felismerni sem. Egyaránt jól használható pezsgő alapanyagként, de nemes édes bor is készülhet belőle eredeti hazájában, a Loire mentén.

Egyesek a francia kutya (chien) szóból eredeztetik és vadszőlőnek tulajdonítják, mások a sauvignon blanc-nak és a tramininek egy természetes kereszteződését vélik benne felfedezni. Annyi bizonyos, hogy Dél-Afrikában jól érzi magát és sok színben mutatkozik meg

A Borászportál szerkesztői kóstolóján ugyanabból a pincészetből származó chenin blanc tételeinek eltérő minőségét vizsgáltuk. Mire képes egy fajta, ha azt, bár ugyanarról a területről szüretelik, de fajélesztő helyett vadélesztőt használnak hozzá, illetve komolyabb kis fahordós iskolázásnak és alacsonyabb terhelésnek vetik alá?

A pinotage-t lehet szeretni vagy utálni. Nagyon kevés ember van, aki semleges tud maradni a fajtával kapcsolatosan.

1925-ben született a pinot noir és a cinsault (rhone-völgyi szőlő, amit annak idején hermitage-nak hívtak a helyiek) kereszteződéseként, azonban sokáig váratott az áttörő sikerre. Beyers Truter, az akkori Kanonkop Pincészet főborásza 1989-ben nyerte el az angol „International Wine & Spirit Competition” év borásza és a legjobb bornak járó címet ugyanabban az évben. A bor természetesen egy pinotage volt. Néhány évre rá, miután lejárt az úgy mond titoktartási szerződése, telepíthetett pinotage-t a saját birtokán, így Beyerskloofban is belekezdett ezen ízig-vérig dél- afrikainak mondható fajta meghonosításába.

Vajon miért nem szeretik sokan ezt a fajtát, és miért illetik gyakran kemény jelzőkkel  aromái tekintetében (véres, földes, kavics, istálló, gumi, stb.)?

Nekem inkább a tűzköves láva, a magas tannin, a mályvacukor, a tósztos, piros bogyós gyümölcsös és a hasonló, izgalmas jelzők jutnak legtöbbször eszembe. Gyakori ugyanakkor az égett gumis jelleg is, amik talán a vírusos alanyoknak tudhatók be vagy éppen pincehigiéniai problémáknak. Tehát ismerni kell a pincét és a bort, mert könnyen beleszaladhatunk gyengébb tételekbe. Festék spray szag is jelentkezhet olykor a borban, amely a túlzott tőkestressz hatására alakul ki (pl. vízhiány), valamint az „isoamly acetate”, vagyis köznyelven banános édesség, körte jelleg is gyakran előfordul például hideg erjesztéskor a pinotage-ban.

Az említett Beyerskloof Pincészet az egyik legnagyobb pinotage palackozó, a prémium különlegességtől (Diesel névre hallgató bor), a házasításokon (Cape blend) és a Reserve minőségen keresztül egészen a bevezető pinotage-ig, amely a gyümölcsről szól és nagyon kevés tölgyfával találkozott. A pinotage egy izgalmas és megosztó fajta, de mindenki döntse el magának összehasonlító és egyéb tematikus kóstolásokon, hogy hová is teszi a fajtát.

***