A feladat adott volt: a három borászat három 2013-as fajtaborából (Dobogó Pincészet – Furmint, Rókusfalvy Pincészet – Sauvignon Blanc, Kislaki Bormanufktúra – Chardonnay) kellett a négy részre osztott hallgatóságnak aktívan részt venni az általuk ideálisnak tartott házasítás megalkotásában. Természetesen a borászok nem csak borászok voltak, hanem egyszemélyes showmanek – hiszen a feladat erősen megkövetelte a versenyszellemet, mivel a csapatok által győztesnek kikiáltott cuvée-t Rókusfalvy Pál fogja lepalackozni. Azzal az elegáns, kifinomult szurka-piszkával, ahogy egymást húzták, illetve mindegyik borász a maga borától (vagy annak a házasításban felhasznált legnagyobb arányától) várta az első helyet, akaratuk ellenére egy stand up comedy-vel is megörvendeztettek minket. Érdekes volt látni, hogy a résztvevők mennyire (véresen) komolyan vették a feladatukat. Ami persze teljesen helyénvaló volt. Hiszen az ember – feltéve, ha nem borász – mégsem minden nap próbálhatja ki magát és engedheti el a fantáziáját a különböző borok mesteri módon történő elegyítésével.

 

Már akkor látszódott, amikor megkaptuk a feladatot, hogy annyira mégsem lesz azt könnyű abszolválni, hiszen itt szó szerint fogjuk meginni a döntésünk levét. És egyáltalán? Mi alapján kellene elindulnunk? És miért pont úgy?

Miután a kezdeti lámpalázon mindenki túljutott, a házasítási arányok olyan markánsak jutottak kifejezésre az egyes csoportokon belül is, hogy majdnem szakadás lett a vége. Természetesen a borászok jó tanárokhoz illően kellően lelkesítették a csapataikat. A csapataink pedig harcban álltak. Egymással.

Végül az Izabella által vezetett házasítók kompozíciója nyerte el a zsűri tetszését. A nyertes recept: 65% furmint, 20% chardonnay és 15% sauvignon blanc. Bevallom, hogy én nem a nyertes csapatban játszottam, de mégis győztesnek éreztem magam, mint ahogy minden jelenlévő. Azért az megnyugtatott, hogy Légli Géza fő cuvée koordinátorunkkal egyezett az ízlésvilágunk. Ugyanis az én megítélésem szerint, ha már volt egy illatos savignon blanc és egy nagyon gyümölcsös chardonnyay akkor én ezeknek adtam volna 40-40%-ot és a maradék 20%-ot pedig a furmint kapta volna meg. Két tanulság: szerencsére nem vagyunk egyformák és ugyan unalomig elcsépelt közhely – ami miatt a közhelyeknek van valóság alapjuk –, de a furmint lehet Magyarország belépője a borok nemzetközileg elismert világába. Már csak azért is, mert úgy hozta a sors, hogy arányait tekintve Izabella csapatában jóval több külföldi vendég volt mint hazai versenyző és ők 65%-ban mondtak igent a furmintra. 

Dobogó Pincészet: Az 1995-ös évjárattal lépett a színre és egészen 2003-ig csak hatputtonyos aszúkat készítettek. A 2003-as év volt az első olyan évjárat, amikor száraz furmintokkal és kései szüretelésű borokat is készítettek. Évről évre egyre több újdonsággal rukkoltak elő. Elsőként kérték és kapták meg a lehetőséget arra vonatkozóan, hogy a pinot noirt visszahozzák Tokaj-hegyaljára. A borkészítés mellett érlelnek kéksajtot és készítenek balzsamecetet. Ebből is látszik, hogy annak ellenére, hogy a Dobogó pince nem tartozik a nagy pincészetek közé mégis hatalmas hangsúlyt fektetnek a gasztronómiára. Zwack Izabella és Domokos Attila már tíz éve társtulajdonosok és azon dolgoznak, hogy a furmint hírnevét mind belföldön, mind pedig külföldön is öregbítsék. A Tokaji borvidék a fajták tükrében: fő fajtája a Furmint kb. 70%, a Hárslevelű 21 %, Muskotály 10 % alatt, a maradék százalékokon három fajta osztozik: Kabar, Zéta és a Kövérszőlő. Ismerjük a furmint csodáját: ugyanabból a szőlőből tudunk száraz bort készíteni, de ha megvárjuk a töppedést, az aszúsodást akkor kiváló minőségű késői szüretelésű  vagy aszúbor válhat belőle nagyon szép egyensúllyal. A pincészet tíz éve készít száraz furmintokat, 2012 novemberében tartottak egy vertikális kóstolót, ugyanis a potenciálról nem sok fogalmuk volt. Így a 2003-as furmint címkéjére kicsit félve írták rá, hogy eltarthatóság 7-8 év. A vertikális kóstoló mutatta meg 2012-ben, hogy bizony a 2003-as furmint is messze van még a csúcstól.

Rókusfalvy Pincészet: Etyekről nagyjából mindenki tudja, hogy viszonylag egy fiatal borvidék, „Budapest szőlőskertje”, amely nagyon jó adottságokkal bír. Ennek a borvidéknek, ha meghatározzuk a lehetőségét, akkor bátran kijelenthetjük, hogy Magyarország elsőszámú pezsgő régiója lehet, amit a meszes talaj és a Zsámbéki-medence hűvösebb klímája is alátámaszt. A markáns savaknak köszönhetően a borokat hosszú ideig lehet érlelni. Rókusfalvy Pált rendhagyó módon véletlenül csapta meg a borok illata, amikor 1997-ben egy borkóstolón részt vett – és itt el is dőlt mindent. Ebben az évben a magyar média elvesztett egy embert, de csak azért, hogy a magyar borászat nyerjen egy olyan személyt, akinek a neve már egybeforrt az Etyeki borvidékkel. Saját pincéjét 1999-ben alapította négy darab fahordóval, amikből persze azóta már virágláda lett, de még mindig meg vannak. Ez a játék 2006-ig ment, amikor meg kellett hoznia azt a döntést, amit szerintem nem bánt meg, illetve biztos vagyok benne, hogy emberek ezrei örülnek azóta is ennek a döntésének. A döntés értelmében a hobbi szőlészetből mára 7,5 hektáros terület lett, amiről évente 20-22.000 palack jön le. Fő fajták: sauvignon blanc és pinot noir, de a chardonnay is a kedvencek közé tartozik.     

Kislaki Bormanufaktúra: Légli Géza elég kacskaringós úton jutott vissza 35 évesen a szőlővel és borral való foglalkozáshoz.  Ami végül is annyira sikerült, hogy megalakult a Kislaki Bormanufaktúra.  A birtok a Dél-Balatonhoz tartozik, Szőlőskislaki központtal, 5 km-re a Balatontól, ahol a magyar tenger hűtő-fűtő hatásai remekül érvényesülnek, miközben a Somogyi-dombság védett lankái biztosítják a hátországot. Géza leginkább löszös talajon tevékenykedik, aminek a fő üzenete a fogyasztók felé a gyümölcsösség. Természetesen ez nem egyenértékű azzal, hogy a bor nem lehet tartalmas. Alapvető koncepció: a természetes egyensúlyba nem akar beleszólni. Jelenleg 20 hektár a birtok mérete. Így kimondva ez nagynak tűnhet, ugyanakkor filozófiában a kézműves irányelveket vallja magáénak – és ez a borokon is érződik. A Kislaki Bormanufaktúra alapvetően kékszőlős birtok, ami akár meglepő is lehet a Balaton déli partján. Ugyanakkor, ha visszamegyünk a filoxéra vész idejére, akkor azt is tudjuk, hogy észak Somogyban 50-50%-ban termeltek kék és fehér szőlőt. Alapvetően három fehér fajtával foglalkozik: chardonnay, rajnai rizling és sauvignon blanc.