Idén már 29. alkalommal adták át a Magyar Bor Akadémia kitüntetését a festői környezetű Duna-parton álló Ybl Budai Kreatív Házban tartott rendezvényen. Hatan izgulhattak még az Év Bortermelője díj várományosaként, akiket a felkért boros szakemberek által jelölt 250 borász közül választottak ki a szervező Magyar Bor Akadémia tagjai, illetve helyet kapott köztük az a társuk is, akit a korábbi győztesek egyhangúlag méltónak tartottak a megmérettetésre.

 

 
A szerencsés jelöltek közé tartozott az idei győztes Koch Csaba mellett a Nyakas Pincészet borászaként Nyúlné dr. Pühra Beáta, a Badacsonyi borvidékről érkezett Borbély Tamás, a csopaki régiót képviselő Figula Mihály, Günzer Tamás Villányból, valamint Liptai Zsolt a Pannonhalmi Főapátsági Pincészetből. Mindannyian hoztak magukkal egy-egy izgalmas bort is, jellemzően borvidéki ékköveket vagy éppen friss, kísérletezőbb palackokat, melyeket a díj kihirdetése előtt kóstolhatott meg a publikum.
 
Valamennyi jelölt hat különböző borvidékről érkezett, emelte ki Zilai Zoltán, a Magyar Bor Akadémia elnöke méltató beszédében, ami talán azért is fontos, mert ez a sokszínűség is a hazai bor minőségi erősödését mutatja. Koch Csaba pedig a gratulációk fogadása közepette azt emelte ki, hogy számára azért is hatalmas a dicsőség, mert egy roppant erős mezőnyben nyerhette el az Év Bortermelője díját.

 

INTERJÚ KOCH CSABÁVAL

Gratulálok az elismeréshez. Mondhatjuk, hogy az Év Bortermelője díj a Koch Pincészet mellett szép siker az Alföldnek is bortermelő régióként?
 
Azt gondolom, ez egy óriási elismerés. A borfogyasztókban a mai napig bizonyosfokú fenntartással viseltetnek az alföldi borvidékekkel szemben. A Hajós-Bajai közülük is a kisebb, mintegy kétezer hektáron termeljük a szőlőt. Rengeteg szorgalmas gazda és szőlőtermelő van a vidékünkön, akiknek talán szintén fontos lehet, hogy a régió pincészete kapta ezt a díjat.
 
Köszönőbeszédében említette, hogy hatszor állt már idekint a jelöltek között az utóbbi hat esztendőben. Mára végre beérhetett a pincészet munkája? Minek tulajdonítja a sikert?
 
Az ember mindig bízakodik. Ha nagyon racionális akarnék lenni, azt mondhatnám, hogy minél többször jelölt valaki, annál többször kerül a figyelem fókuszába. De a díjat nyilván nem az alapján osztják, ki hányszor ül a jelöltek között. Az elmúlt időszakban sikerült több rangos hazai és nemzetközi elismerést is szerezni: nemrég elnyertük a SEUCO kongresszusán a Legjobb Európai Borászat címét, és az országos borversenyen is mi kaptuk meg a vándordíjat a legtöbb elnyert éremmel, ami azt hiszem, abszolút objektív elismerés. Ezek mind azt jelzik, hogy sikerült letennünk valamit az asztalra.
 
Huszonnyolc esztendeje dolgozik a borász pályán. Milyen meghatározó fordulópontokat emelne ki, amikor azt érezte, hogy biztosan érdemes tovább haladnia ezen az úton?
 
Az elindulásnál nagyapámnak volt fontos szerepe, de ezen túl talán két fontos pontot emelnék ki, amelyek lökést adtak. Az egyik Baldauf László, a CBA megalapítója, aki egyébként nemcsak nagyszerű üzletember, hanem igazi gourmet, rengeteg időt, pénzt és energiát áldoz arra, hogy a világ élvonalába tartozó boroknak és pezsgőknek talán az egyik legjobb ismerőjévé váljon Magyarországon. 2000-ben találkozott a boraimmal, az ő szakmai támogatása azt jelentette, hogy a palackos boraim elérték azt a szintet, amellyel bekerülhettek a “Mert magyar” kínálatába, majd a saját márkás palackok közé mind a hajós-bajai, mind a villányi borainkkal. A hitével olyan lendületet adott, ami továbbmozdított, hiszen éppen válaszút előtt állt a borászatunk. A bizalma megerősített, hogy érdemes fejlesztésekbe kezdenünk, és akkor kezdtünk átfordulni teljesen a palackos borok irányába. Szintén óriási fordulópont volt, amikor hat évvel ezelőtt először jelöltek az év bortermelőjének. Az már akkor azt jelezte, hogy van egy olyan hite a magyar szőlő-bor ágazatnak és meghatározó személyeinek, hogy amit teszünk, azt jól tesszük, és ez számomra pozitív meglepetés volt. Az volt talán az első alkalom, amikor azt éreztem, hogy valaki hisz bennünk. Ez pedig nagyon fontos, biztos hátteret ad, mint a kisgyereknek, amikor hisznek benne a szülei. A szakma hite és bizalma tehát újabb óriási lökést adott, hogy minden erőnkkel a kimagasló borok irányába forduljunk, és minden kategórián belül igyekezzünk a legmagasabb minőséget megcélozni.
 
A díj adhat még további lökést?
 
Igen, ha tudjuk még fokozni azt, amit eddig is igyekeztünk fokozni. Mert borászként azt gondolom, hogy nagyon fontos tiszta és korrekt mindennapi borokat készítenünk, de fontos olyan egyedi palackokat is megalkotnunk, amik tényleg csak ránk jellemzőek. Ezen az úton már elindultunk, csúcshordóval, saját pezsgővel, dűlőszelektált és hozamkorlátozott rozéválogatással, lehetne sorolni. A díj mindenképpen olyan irányba visz, hogy én is jobban higgyek magamban, és elhiggyem azt is, hogy igenis ez a munka és az odafigyelés sikerre vezet.