A Badacsonyi borvidék kincse a Káptalantóti határában lévő 217 méter magas Sabar-hegy, a Balaton-felvidék hegyeinek legkisebbike. A kis hegy árnyékában valami nagy készül! – mondhatjuk, miután a Sabar Borház kiváló rizlingjei osztrák hordóban érlelődtek. A pfalzi tölgy gyorsan nő, ezért lazább szerkezetű, ami több mikro-oxidációra ad lehetőséget. A borásztól ámulva hallgattam a Stockinger kádár „játékszabályait”, ami szerint bekérik az ő hordóikban készült tételeket a borászatoktól, és ha a bor nem felel meg a kívánt elvárásoknak, oda többet szállítás nem biztosított. Közgazdász aggyal nem tudtam mást hozzáfűzni, mint hogy ez ám a korrelációs érdekrendszeren alapuló minőségbiztosítás magasiskolája!

 

 

Tolcsva első osztályú Kincsem-dűlői vulkáni hamukúpját uralja a Kincsem-kastély, ahonnan a Kincsem Kastély Szőlőbirtok furmint és hárslevelű ültetvényét igazgatják. A műemléképület korábban Waldbott báró tulajdona volt, aki Tokaj-hegyalja tisztelt patrónusa volt, különösen a filoxéra idején. A birtok terroár adta kiválósága nemcsak a történelmi kastélykörnyezetben nyilvánul meg, de a lágy szerkezetű vulkáni hamu lehetővé teszi, hogy a szőlő könnyen felvegye a tápanyagokat. A 2015-ös Furmint könnyed fajtajelleget mutat a harmonikus 6,2 g sav, 5,3 g cukor értékekkel, hisz

– tette hozzá a borászat tulajdonosa. A tétel a hordókarakterek helyett a gyümölcsösségre teszi a hangsúlyt, ami a pincészet küldetését hivatott reprezentálni.

 

Képzeletbeli közönségdíjas lett a soproni Taschner piros veltelinije, amit biza nem minden pincészetnél fogyaszthatunk. A baráti társaság szócsöve a Gellért-rendezvény törzsvendége, akitől a miért kérdésemre bonyolult válasz nem érkezett:

Könnyű nyári tétel, ami a „csajos” behízelgő parfümösség helyett intenzívebb csalánosságot mutat, ami kiváló kísérője lehet bármilyen kapros-túrós, de sós íz világú rétesnek vagy töltött batyunak.

 

 

A programkavalkádban a meggy a tejszínhab tetején csak ezután következett. Szervezett épülettúra Katona Csaba & Szirbek István duó (sör/művészet-) történész segítségével, ahol egy-egy állomáson nemcsak Budapest egyik legszebb szecessziós épületének történetével ismerkedhettünk, de tovább mélyült a tudásunk éppúgy bor, mint sör tekintetében is.

 

Az első állomás a természetes valójában a szálloda alatt található barlangrendszerben feltörő Gellért hőforrás, amire a teljes gyógyfürdővíz-biznisz épült, idestova 100 évvel ezelőtt. A forró termálvíz adta párásságot a behűtött Takler 2016-os Pinot Noir magával ragadó málnás illatbombája hűtötte le. Ezidáig nem volt lehetőségem az abszolút újbor adta íz- és illatmámor frissességet megtapasztalni, ami számomra új perspektívát nyitott a pinot noir irányába. 

 

 

A lakosztályokon keresztül a kaland a padláson végeztetett. Az ominózus Gellért-kupolákból néhány pillanatig a Szabadság-híd éjszakai fényeibe révedtem, és a padláson az estét egy Bősz Adrián – Koch párbajjal zártam. Adrián 2013-es Cabernet Franc-ja a feketebogyós gyümölcsöket némi dohánnyal, pikáns borossággal díszíti, de még mindig együtt vagyunk a könnyed, gyümölcsös karakterrel. A Koch Pincészet 2011-es Cabernet Sauvignon-ja számomra az est kellemes meglepetése volt. Segített megismerni a fajta egy újabb arcát. A steakek tanninbombája 2011 óta megszelídült, a besimult tanninok teljes harmóniában egy erdei gyümölcskoktéllal, a fineszben mediterrán fűszerkavalkáddal.

 

Ha Márton, a koldusok védőszentje tudta volna, hogy a Gellért padlásán ilyen vörös arany folyik, akkor talán nem a libaólba menekül a püspökség elől, hanem a padlásra. Azonban akkor az utókor lenne szegényebb, mert nem lenne libatoros Márton-napi mulatság a Gellértben. Találkozzunk jövőre ugyanitt!