Az organikus borkészítés lényege, hogy sem a szőlőben, sem a pincében nem használnak vegyi anyagokat, illetve olyan adalékokat, amelyek nem természetes úton készülnek és lényegesen befolyásolnák a szőlőtermesztés és borkészítés végeredményét. A növényvédelem például egyéb növényekből készült természetes védőanyagokkal történik, ezek a borok spontán erjesztésűek, a derítéshez csak tojásfehérjét, bentonitot használnak, könnyed szűréssel, alacsony kénezéssel készülnek.

 

A biodinamikus termesztés során olyan preparátumokat is elhelyeznek a földben, amelyek segítik az ott élő organizmusokat és erősítik a szőlő saját védekező, önfenntartó képességeit. De ez még semmi, a bolygók együttállása, a növények, állatok és emberek harmonikus együttélése is fontos a számukra.

Miért fontos számunkra ilyen borokat fogyasztani?

 

Annak ellenére, hogy nem szükséges a címkén teljes körűen feltüntetni, a legtöbb bor sokféle adalékot, vegyi anyagot tartalmaz. Ezek bizonyára nem tesznek jót a szervezetünknek. Ha burgonyánál, paradicsomnál küzdünk ellene, tombol bennünk a bioláz, akkor a bornál se legyünk megengedőbbek!

A Föld lakosságának növekedésével egyre nagyobb teret hódított a monokulturális mezőgazdaság, az ugarolás kihagyásával fontossá vált a föld vegyi anyagokkal való karbantartása. Ez azzal jár, hogy a vegyi anyagokkal a fogyasztó is szennyezetté válik, továbbá a föld tápanyagtartalma elfogy, energiája kimerül. Ezen segít az organikus és biodinamikus gazdálkodás módszertana.

Ezek a technikák nem ismeretlenek, nem újdonságok, csak a megnövekedett élelmiszer igények kielégítése miatt háttérbe szorultak. Sopronban mai napig is Poncichternek nevezik a szőlősgazdákat. Ennek a szónak eredete a babtermesztésből ered. A német gazdák babot ültettek a szőlő közé, mert tudták, hogy a bab megköti a létfontosságú nitrogént, így azt nem kell mesterségesen pótolni. Másrészt ez a bab megélhetési forrás volt, ha rossz volt a termés. Úgyhogy, aki Poncichter jelzővel találkozik egy ételnél, az tudhatja, hogy babos fogás kerül a tányérjába. Egyébként pedig sok egyéb, ilyen logikájú növénypárosítást ismernek a mezőgazdaságban.

 

Számomra a fentiek fontosak, megkérdőjelezhetetlenek, ám - bevallom - sok kérdés volt bennem a végeredménnyel kapcsolatban. Ezekre próbáltam választ kapni a kóstoló során. Ez a gazdálkodás mennyire tud egyensúlyos, tiszta, hibamentes borokat adni? Itt elsősorban a kénezés hiányára és a spontán erjesztés adta problémák kiküszöbölésére, a mostanság szélsőséges időjárás kivédésére gondolok. Miként alakul a természethű borok érlelhetősége és mindez, hogyan jelenik meg a borok árában?

Azt gondolom, hogy az első kérdésre egyértelmű választ kaptam. Aki rendelkezik megfelelő tapasztalattal, és ismeretekkel, az tud nagyon kiváló bort készíteni ezekkel a módszerekkel. Az ismereteken leginkább arra gondolok, hogy nem csak technológiák használatát ismeri, hanem azt is, hogy a valóságban mi történik a szőlővel fejlődése idején, a musttal erjedés és érlelés alatt. Az sem mellékes kérdés, hogy marketing eszközként tekint-e a borász erre a gazdálkodási módra, vagy tényleg komolyan gondolja.

A kóstoló során az idősebb, érettebb borok is kiválóan teljesítettek, az árakra pedig a termelés módja különösebben nincs hatással, a természethű borok árai jellemzően nem magasabbak a többinél.

A legfontosabb tanulság az volt, hogy ki kell lépnünk a komfort zónánkból, a megszokott ízeinkből, a megszokott borokból. Legyünk nyitottak, befogadók és adjunk időt a bornak! Engedjük kinyílni ezeket a tételeket, hiszen jóval hosszabb idő kell nekik, mint társaiknak, hogy megmutassák az igazi értékeiket.

 

A kóstoló során a fehér borok közül kedvencem volt a Királyudvar tétele, ami hosszú élete kezdetén van. Ízig-vérig tokaji bor, jó savakkal, kedves ásványossággal és a furmint aromatikájával. A fehérek között tetszett még a Radikon bora, amely amellett, hogy 16 éves és még áll a talpán, egy narancsbor, amitől még különlegesebb, összetettebb. A Zsófia Cuvéeben pedig egy igazán kedves késői szüretelésű édes bort kóstoltunk.

 

 

A vörösek kivétel nélkül izgalmasak és egyediek voltak. A Wassmann féle cabernet franc nagy jövő előtt áll,  - ez is bizonyítja, milyen jól érzi magát a fajta Villányban. Fajtajelleges „fekete” illatok, elegancia, egyensúlyos szerkezet, szép tanninokkal. A Cotar Pince Terra Rossa bora pedig arra volt tanulság, hogy egy jól elkészített organikus bor 15 év után is példásan talpon van. Gyönyörű, érett merlot-franc házasítás. A plavac mali számomra inkább érdekesség volt, hiszen korábban soha nem kóstoltam ezt a fajtát. Mivel vastaghéjú, ezért elég férfias, kemény bort ad, ami nekem nem kedvencem. A Chateauneuf pedig hozta azt, amit ennek a bortípusnak tudnia kell.