Metro borajánló – A jó bor nem kell, hogy minden esetben drága legyen. A borszakma betűvetői ezt nem győzik elégszer hangsúlyozni. Persze az olcsóbb / közepes árfekvésű borok rengetegében nagy a verseny, ezért nem árt, ha néha kezünkbe akad egy könnyen érthető útmutató: mit, kitől, mennyiért? Alábbi cikkünkben 5 + 1 bort ajánlunk olvasóink figyelmébe, étel mellé, önmagában, karácsonyra, minden napra.
Vylyan – Kakas Rosé 2013
A Villány latin nevét viselő, kisharsányi székhelyű Vylyan pince Kakas rozéja nyugodtan tekinthető az aperitifek királyának. A Városhegy-, Mandolás-, Dobogó-dűlőkről származó pinot noir, kadarka és merlot egyenlő arányú házasításával készült bor illatában, ízében piros bogyós gyümölcsök jelennek meg: eper, ribizli, málna. A határozott savak miatt a korty szinte pulzál a szájban, majd – ahogy egy ilyen rozénak viselkednie kell –, gyors lecsengéssel hamar el is tűnik mindenestül, újra és újra arra késztetve bennünket, hogy igyunk még belőle. Ebben persze közrejátszik az is, hogy egy vékony testű, (viszonylag) alacsony alkoholtartalmú (12,5 %) borral van dolgunk, de hát éppen ezen tulajdonságait ismerve térünk hozzá vissza rendületlenül, s emeljük le a polcokról hétről hétre. Fogyasztás előtt hűtsük 9-10 C°-ra.
December 24-ig 1269 Ft / palack a Metróban (X)
Royal Tokaji Pincészet – Furmint 2011
Jól ismerhetjük már a Royal Tokajinak ezt a mindennapi fogyasztásra szánt borát, hiszen talán az első olyan száraz furmintot tisztelhetjük benne, amely nem akart nagy és lehengerlő lenni, sőt, könnyed és közérthető karaktert kívánt magára ölteni, hogy minél szélesebb rétegekben végezhesse a fajtát népszerűsítő misszióját. Könnyed és közérthető, de mégis úgy, hogy azért érezhessük, kapunk valamit Tokaj máshoz nem hasonlítható terroir-jellegéből. Illatából és ízéből ezért könnyen kiérezni a borvidékre olyannyira jellemző sós-köves ásványosságot, de a bor nem szerénykedik gyümölcsös aromákban sem: leginkább körtére, fehérhúsú barackra, egresre emlékeztető jegyeket fedezhetünk fel benne. Lecsengésben mindez gazdagodik egy kellemes pörkölt mogyorós hangulattal, amely a részleges hordós erjesztésnek köszönhető. Szerkezetét tekintve egy könnyed testű, de határozott savakkal és alkoholtartalommal (14 %) bíró bor, amely az aperitif kategórián jócskán túlmutatva egészen remek ízélményekkel örvendeztethet meg bennünket, ha frissen szelt prosciuttóval, néhány szelet kései körtével (télen ne lihegjük túl: körtebefőtt) és egy darabka érlelt bükki sajttal fogyasztjuk, 12-14 C°-ra temperálva.
December 24-ig 1333 Ft / palack a Metróban (X)
Balla Géza – D.O.C. Ménes Kadarka 2011
Rubinvörösen hömpölygő, cseresznyés, tejcsokoládés, vadvirágos, fekete borsos aromákban bővelkedő ital. A ménesi borvidékre jellemző gránittalaj rengeteg savat képes szolgáltatni, hosszú érlelésre téve így alkalmassá az ott készülő borokat. Ezt a kadarkát persze nem kell különösebben tartogatnunk; ki kell nyitnunk és sűrűn kell belőle poharaznunk, pláne mostanság, mikor beköszönt a pontytól és szürkeharcsától gazdag halászlevek és öklömnyi töltött káposzták karácsonyi időszaka, s jól tudjuk, ilyenkor bárhová megyünk turnézni családon belül, ezeket az ételeket nem kerülhetjük ki. Persze isten őrízz, dehogy akarjuk mi kikerülni, sőt, „drága nagymama, még a mákos bejgliből is tessen vágni egy vastagabb szeletet”! A kadarka nagyon szereti ezeket az ételeket, ez a Balla-féle tüzes karakterű meg különösen. Próbáljuk ki, de 16 C°-nál ne hűtsük le jobban!
December 24-ig 1777 Ft / palack a Metróban (X)
Vince Béla - Birtokbor Merlot 2008
Sötét rubin színű bor, amiből meggyes, cseresznyés, gránátalmás jegyek szállnak fel elsőre. Ha hagyjuk, hogy kicsit „levegőzzőn”, „nyíljon” a bor, akkor rövidesen felfedezhetünk még benne földet és feketeborsot és dohányt is. Ízben nagyon hasonló aromákkal találkozunk, amelyeket éppen csak fűszerez némi étcsokoládéra és kávéra emlékeztető hangulat. Tanninjai bársonyos érzetűek; öt év alatt szépen megértek; besimultak a szerkezetbe. Nem egy nagy testű bor, az alkoholja is csupán 12,5 %, de készítője, az egri Vince Béla pont ilyennek álmodta meg ezt a merlot-t; elegánsnak és könnyen fogyaszthatónak. Olyannak, amelyből még két pohár után is jól esik egy harmadikat kérni, olyannak amely mellé enni sem biztos, hogy akarunk. A legjobb értelemben vett ivóbor ez, de gondolattal és lélekkel telve, mert hát Egerről beszélünk, ahol a heroizmust szívesen mesélik el különösebb díszítés nélkül is, prózában. Azért, ha egy szép darab sült oldalas kerül elénk – ami ilyenkor, karácsony tájékán, lássuk be, könnyen megeshet –, ne ódzokdjunk összekóstolni ezzel a merlot-val, de figyeljünk a részletekre. Temperáljuk a bort 17 C°-fokra és ezúttal hanyagoljuk a klasszikus burgonyás köreteket, és ha időnk engedi, szerezzünk be egy nagyobbacska gránátalmát, nyerjük ki belőle a húsmagvakat, keverjük össze tölgylevelű salátával, cikóriával és vizitormával, bőségesen locsoljuk meg – lehetőleg valami ibériai vagy libanoni kistermelőtől származó, sötét üveges – extra szűz olívaolajjal, és ezúttal azt ne citrom vagy lime levével, hanem balzsamecettel hozzuk harmóniába. Pirítsunk meg vajon egy félmarék fenyőmagot és napraforgómagot, és halmozzuk a saláta tetejére. Kérem szépen, ilyen egy jó bor, csak kortyolja az ember és egyből, önmagától beindul az elme gasztrokreatív szegmense.
December 24-ig 1199 Ft / palack a Metróban (X)
Béres – Magita Cuvée 2008 (édes)
Furmint, hárslevelű és az egyik legszebb nevű autochtonunk, a kövérszőlő házasításával, egy egészen rövid ideig tartó tölgyfahordós érleléssel készült ez a bor. Mézsárga megjelenésű, illatban citrom- és narancsolaj meg hársvirág aromákkal startoló bor, amely – a kései szüret okán – mazsolás, botritiszességbe hajló jegyekkel egészül ki. Remek savkészlete, feszes szerkezete van, s a cukrok egyáltalán nem keltik egy geil ital hatását. Friss és üde és jó arányai vannak. Hidegen, 8-9 C°-osan töltsük pohárba és ha ezegyszer nem akarunk nagy feneket keríteni az ételpárosításnak és költséghatékonyak is szeretnénk lenni, akkor szerezzünk be friss pecsenyekacsamájat, bő kacsa- vagy libzsírban süssük 4-5 percig (de dobjunk hozzá egy darab csillagánizst és négy szem szegfűborsot!), halmozzuk friss rukkolára, és most ne aprítsunk rozmaringot, hagyjuk érvényesülni a bor fűszereit. Szeljünk négybe egy szem fügét, nyerjük ki egy egész lime levét, adjunk hozzá egy kanál vaddohány mézet, és miközben botmixeljük, csurgassunk bele fél deci extra szűz olívaolajat, majd ezzel a dresszinggel öntsük nyakon a fügét is, a májat is. Durva, nagy szemű sót használjuk, és mielőtt enni kezdünk, nyomjuk meg a play gombot a Claire de lune-nel betárazott lejátszónkban és a Béres Magita első kortyát áldozzuk az impresszionizmus Zenei Óriásának.
December 24-ig 1460 Ft / palack a Metróban (X)
+1 bor: Fernway – Sauvignon Blanc Marlborough 2013
A Marlborough régió egyike azoknak a területeknek, ahonnan a világ legizgalmasabb sauvignon blanc-jai kerlnek ki. Mint tudjuk, a sauvignon blanc egy friss, zamatos, aromás bor, amelyben az egrest, a trópusi gyümölcsöket és bizonyos vegetális jegyeket fedezhetünk fel. Általában csak az a kérdés, milyen sorrendben. Ennél a bornál elsőre egy vegetális világgal találkozunk; illatban zöld paprika és frissen vágott fű, amit azért némi fehérbors fűszerez. Kóstolva érezhetünk egy igen magas savérzetet (7 gramm / liter – csak összehasonlításképpen: az első borunk, a Vylyan Kakas 5,5 gramm / liter savval rendelkezett), amit azért kerekít egy majdnem 4 grammnyi, ízig-vérig új-zélandi maradékcukor. Teste jóval teltebb, mint egy szokványos aperitif-boré, noha olyan igénnyel, hogy egy sauvignon blanc nagy bor legyen, nemigen szabad élnünk. Ez a fajta arra való, hogy még a szakértőket is rendre töprengésre késztesse: miként lehetséges az a csoda, hogy egy borban, ami szőlő gyümölcsből készül, tökéletesen körülhatárolható zöld paprikás, tv-paprikás, tehát zöldséges jegyekkel találkozzunk, meg arra, hogy e töprengést követően (vagy közben) azért a szakértők is eliszogassanak belőle egy-két palackkal. Közepes, bár helyesebb úgy fogalmazni, hogy magyar mércével mérve közepes alkoholtartalma (13 %) tökéletes egyensúlyt alkot a többi szerkezeti komponenssel, ízében pedig egészen intenzív, mintha egy lédús, lehéjjazott lime-ba és marakujába harapnánk egyszere. És ha már citrusok, akkor ne akarjuk feltalálni a spanyol viaszt, csak hevítsünk fel egy serpenyőt szárazon, halmozzunk bele négy kupac reszelt parmezánt, lapogassuk le egy evőkanállal, és mikor a zsír elkezdett kisülni a sajtból, akkor fordítsuk meg és süssük a másik felét is aranybarnára. Közben egy másik serpenyőben pirítsunk fokhagymát, öntsük fel ezzel a remek sauvignon blanc-nal, adjunk hozzá egy merőkanál csirkealaplevet, fedő alatt főzzünk meg benne egy kiló fekete kagylót, majd, mikor kész, szórjunk rá legalább két nagy csokor durvára aprított petrezselymet. Őröljünk bele fehér- és zöldborsot, és facsarjuk bele egy egész lime és egy fél citrom levét. A legjobb, ha ezt az ételt január első napjaiban fogyasztjuk; regenerálólag hat az ünnepi időszakban a töltött káposzták és a sültek alatt komoly munkára fogott, megpihenni vágyó gyomorra. Egyre figyeljünk, a bor sose legyen 12 C°-nál melegebb.
December 24-ig 1899 Ft / palack a Metróban (X)
Előző, a Metro Áruház által szponzorált cikkünkben a Nyakas, a Feind, a Günzer Tamás, a Mészáros, a Royal Tokaji és az Arthur Metz pincék borait ajánlottuk. Innen elérhető.