Nem neveznénk ezt a cikket pezsgőajánlónak, mert egyrészt nem tudunk róla sokat (nem találni róla semmilyen információt a neten), a pincészet tulajdonos-borásza is szűkszavúan nyilatkozik, a palackon sincs semmi feltüntetve és kereskedelemben is csak jövőre lesz kapható.

Annyit azonban kiderítettünk, hogy két kékszőlő – pinot noir és kékfrankos – házasításával készült, s az alapanyag a Hangács-dűlőről származik. „Seprőn van még” – mondta Lőrincz György, a St. Andrea első embere, de a bort vélhetőleg nem ő, hanem mindenki pezsgőkészítője, Szentesi József jegyzi. Persze tudva, hogy Lőrincz György és a nemzetközi champagne szakértő, Márkus György jó barátok, így nem lenne meglepő, ha utóbbi tanácsa is formálná e tételt. Egyelőre csak néhány palack került belőle degorzsálásra, a többi még érlelés alatt tehát, ahogy arra Lőrinc utalt. Hogy végül az egész 2009-es tétel non-dosage lesz-e, még a jövő zenéje, de ha tippelnünk kell, akkor valószínűleg nyers lesz az is, mint ahogy a hazai kézműves, méthode traditionnelle eljárással készülő pezsgők zöme.

A megjelenésre halvány citrom színű italból meglehetősen intenzív élesztős, kenyérhéjas jegyek szállnak fel, amelyek némi citromhéj reszelékre és körtére emlékeztető illatokkal egészülnek ki. Buborékjai finomak, elegánsak, a test nagyjából közepesnek mondható, a savak pedig kellően lendületesek. Ízben is az élesztős aromák uralkodnak, s a korty lenyelte után még hosszan érezni őket egy kellemes minerális felhang kíséretében. Szárazpróbára viszont visszafogott vörösboros jegyeket, meggyet, szedret fedezni fel. Összességében egy remek pezsgő, amibe, ha végül nem kerülne expedíciós likőr, nem feltétlenül lenne baj, de ennek a valószínűsége, ismerve a hazai szokásokat, azért igen csekély. Mindenesetre kíváncsian várjuk a végleges verziót!