A Koch Pince és tulajdonosa, Koch Csaba, annál többre törekszik, minthogy „csak” megbízható borokat tegyen le az asztalra; az egyre magasabb minőségű tételeket igyekszik készíteni, melyek a prémium kategóriában is megállják a helyüket, elérhető áron – és mindezt szeretné megismertetni az igényes, borértő közönséggel is.

 

A családi birtok gyökerei egészen 1742-ig vezethetőek vissza, és az évek során 13 generáción keresztül szállt a birtok apáról fiúra. Csaba 1991-ben kapcsolódott be a munkákba, és idővel szőlész-borász szakmérnök lett, közben folyamatosan növelte a területeik méretét. A borászat jelenleg mintegy 60 hektáron gazdálkodik, emellett még megbízható kistermelőktől is vásárolnak fel minőségi alapanyagot. A birtok központja Borota község határában terül el, egy impozáns pincével, mely körül 20 hektár fiatal, saját telepítésű szőlőültetvény található.

A borászat 1996-ban költözött a jelenlegi helyére, mivel a löszfalba vájt korábbi családi tulajdonú császártöltési pincéjüket kinőtték. Ez a pinceközpont a borvidék egyik legjobb termőhelye, a talaja felső-bácskai barna csernozjon, amely magas humusz-, mész és tápanyagtartalma, jó vízgazdálkodása miatt az itt termelt szőlőből készült borokat gazdag íz- illatanyagokkal ruházza fel, erőteljes, de szép savakkal és magas alkoholtartalommal. Mivel az országban itt a legmagasabb a napsütéses órák száma, Csaba ezt az adottságot szeretné kihasználni, és minőség-orientált szőlőtermesztéssel, a modern technológiával és az ősöktől tanult hagyományos borkészítési eljárásokkal akar minél kiválóbb borokat készíteni.

A fajtaválaszték elég bőséges, a fehérek közül a chardonnay, ottonel muskotály, rajnai rizling, cserszegi fűszeres található meg náluk, míg a vörös fajták közül a kadarka, pinot noir, kékfrankos, merlot, cabernet franc és a cabernet sauvignon. A fehér- és rozé boraik elkészítése reduktív technológiával történik, még vörös boraiknál a nagy tölgyfahordós és barrique hordós érlelés után még palackos érlelés is történik. A borok három kategóriába osztva kerülnek a fogyasztók elé, az alapborok a minőségi bor kategóriában, a válogatás borok a prémium borcsalád tagjaiként, míg van két desszert boruk is.

Az utóbbi időben több kóstolón is volt szerencsém kóstolni a Koch borokat. Legelőszőr még tavasszal egy rozé boros fesztiválon a 2011-es cabernet sauvignon rozét, mely már akkor megtetszett. Majd pedig tavaly novemberben és decemberben is egy-egy boros rendezvény keretében a prémium sorozatból a 2011-es cserszegi fűszerest, a 2012-es cabernet sauvignon rozét, a 2011-es kadarkát és a 2007-es cabernet sauvignon barrique-ot.

Jól felépített szortiment, egységes, jól követhető stílussal, szerethető borokkal, elérhető áron. Különösen a kadarka tetszett egyediségével, gyümölcsösségével. Ebből a fajtából ezen a borvidéken nagy mennyiségben lehetne előállítani ugyanilyen színvonalon, és jó áron. Ezen kóstolóélményeim hatására határoztam el, hogy néhány másik borukat is kipróbálok, sőt mélyebb górcső alá veszek. A választásom két kései szüretelésű 2009-es chardonnay-ra esett. Kíváncsi voltam, hogy ez a szinte mindenhol megtalálható világfajta mire képes ezen a borvidéken, kései szüretben, száraz és édes verzióban is. Mert, ahogy egy Balaton környéki borász ismerősöm mondta, „a chardonnay olyan, mint a cigánymeggy, mindenhol megterem”. Lássuk hát őket:

Kései szürettel, kézzel szedett és válogatott alapanyagból készült száraz bor. Halvány arany szín, illatban közepes intenzitású, a pohárban forgatva kissé nyílik, intenzívebbé válik. Illatában főleg gyümölcsök, sárga alma, őszibarack, egres, nagyon halvány citrusosság, majd kis virágosság, florális jegyek, kamilla, és még széna. A pohárban forgatva olajos mozgás, vaskos, tömény, egyből jelzi, hogy nem egy könnyed, illatos alföldi borról lesz szó.

Kóstolva telt, krémes, vastag, izmos, szikár bor, a gyümölcsös vonalból az érett egres és az alma marad, illetve a virágos jegyekből a kamilla, valamint kevés vaníliásság is bekúszik a kortyba. A korty az egész szájat betöltő, de szájban forgatva a második-harmadik körbeforgatás után az alkohol egyre erősebb és tolakodóbb lesz, nem is csoda, hisz a 15% alkohol az nem hazudik. A savak szépek, de nem tudnak lépést tartani vele. Nagyon hosszú lecsengés, még percekig érezni, és a végén átvált érett csemegeszőlős ízekbe az utóíz, ami nagyon jól áll neki. Az alkohol viszont tényleg sok, a második pohárral már csak bátraknak ajánlom, viszont ha étel van mellé, amihez fogyasztjuk, akkor jöhet még belőle, bármilyen masszív húsétellel is megbirkózik.

A desszert borok közé tartozó, kései, november végi szüretből származó édes bor. Színe közepes intenzitású borostyán szín, enyhe barnás reflexekkel. A régi stílusú tokaji aszúkra hasonlító megjelenés. Illata kezdetben visszafogott, nehezen nyílik, idő kell neki, a pohárban forgatva, és szellőztetve közepes intenzitásúvá erősödnek az aromák, melyek közül először mazsola jön, majd kis méz, aztán túlérett gyümölcsök, almakompót, ringlószilva, füge.

Kóstolva is az illatban megismert ízvilágot kapjuk, erősebben a ringlós jegyekkel, valamint mazsolával, mézzel, almabefőttel és almalekvárral. A szájat teljesen betölti a korty, testes, krémes bor. Kissé édesség domináns, de a savak szépek, a cukor-alkohol-sav komponensek egyik irányba sem billentik el túlzottan a bort. Ízben hosszú, és a lecsengésben ugyanazok az izgalmas édes, ízes, csemegeszőlős jegyek, mint az előző száraz párjánál. Úgy látszik ez védjegye lesz a Koch boroknak, legalábbis a chardonnayknak.

***