A Magyar Távirati Iroda oldaláról érhetők el azon 2010-es felmérések eredményei, melyeket a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) készített, több év összevetése alapján. A grafikonok szerint, Magyarországon 2010-re jelentősen csökkent a borpiac kereslete és kínálata. A bor- és mustfogyasztási megfigyelések a 2002 és 2010 közötti időszakot ölelik fel: míg a vizsgált időintervallum kezdeti pontján majd’ 8 liter bort és mustot ivott meg egy átlagos honi fogyasztó, addig ez a szám nyolc év elteltével 5,5 literre apadt.

 

A bortermelést illetően hasonló tendencia figyelhető meg. A KSH itt egy nagyobb időszakot vett górcső alá, amely 1993-tól, tehát a hazai minőségi borkészítés „pályára állásától” 2010-ig, vagyis a hazai minőségi bortermelés kvázi „felnőtté válásáig” tart. Ezen időintervallum kezdeti pontján az éves, ún. egyszer fejtett borok mennyisége 364 millió liter volt, míg 2010-re ez a szám a felére, 176 millió literre esett vissza.

 

Nem kikerülhető tény, hogy a regresszióban a megváltozott ekonómiai környezet is szerepet játszik. A Borászportál 2011-ben készült online kutatása, melyben a borfogyasztási és borvásárlási szokásokra volt kíváncsi, azt mutatta, hogy az 500-1000 forintos és az 1000-2000 forintos árkategóriában található borok a legkeresettebbek a fogyasztók által. Vagyis, átlagosan csak 1400 Ft-ot költünk borra. Ha azt vesszük, hogy 2010-re már hozzávetőlegesen 30%-al visszaesett az éves átlagfogyasztás, ahogy azt a grafikon mutatja, akkor okkal feltételezhető, hogy ezt a bizonyos 1400 ft-ot is egyre kevesebb alkalommal adjuk ki a kezünkből. Pedig, akik a legtöbbször ezt megteszik, azok – a felmérés szerint – éppen a nagyvárosban élő felsőfokú végzettséggel és magasabb jövedelemmel rendelkezők.

 

Ha a KSH 2012-es, az átlagkeresetekre vonatkozó felmérésére is rápillantunk, az az előző évi bérekhez képest 4,4%-os növekedést mutat. Idén tehát – a júliusban közzétett – eredmények szerint 142.700 Ft-ot keresünk – nettóban, átlagosan. Vagyis, ha minimálisan is ugyan, de emelkedett a fizetésünk, mégis kevesebbszer költünk belőle átlagárú (egyszersmind átlagos minőségű) borra. Rosszabb lett a magyar bor? Átpártoltunk a sörre? Biztos nem erről van szó. Jóllehet ma Magyarországon még mindig több sör fogy évente/fő, mint bor, de „az 1990-es évek elejéhez viszonyítva, egyenletes tempóban” összesen 40%-al (!) csökkent a sörfogyasztás.

A jelenség nemcsak nálunk figyelhető meg. Egy a nyáron közzétett német kutatás szerint – bár még mindig a vén kontinensen élők fogyasztják a legtöbb alkoholt a világ többi országához képest – „a dél-európai országokban az utóbbi 30-40 évben legkevesebb felével csökkent a szeszfogyasztás". Csak példaként: az olaszok az 1970-es évek elején még évi 19 liter szeszes italt fogyasztottak fejenként, 2009-ben azonban már csak hét litert.

Messzire mentünk. A lényeg, hogy kevesebbet költünk borra, sörre. De, ha a fizetésünk, nekünk, magyaroknak, még a gazdasági válságban is nőtt, akkor vagy rosszabb minőségű lett az általában keresett 1400 forintos (egyébként is közepes minőségű) borok minősége és ezért veszünk belőlük kevesebbet, vagy a végtörlesztés után már csak évi 5,5 litert engedünk meg magunknak, a korábbi 8 literrel szemben, vagy a dráguló élelmiszerárak mellett örülünk, ha a nettó 142.700 Ft-unkból futja kenyérre.

Nos, a borok átlagminősége ugyan 2010-ben a meglehetősen csapadékos, napsütésben szűkölködő nyárnak köszönhetően romlott, de 2011-ben a hosszú „őszi nyár” okán jó volt, s idénre is hasonló a minőségre vonatkozó prognózis.

2010-ben általában véve nemcsak a borok minősége, a mennyisége is alacsony volt, ahogy az látható a KSH grafikonjából. 2011-re azonban a mennyiségi helyzet nemigen normalizálódott – nem beszélve az idei évről –, a csökkenésért ugyanis nemcsak a hideg időjárás, hanem az extrém meleg is okolható, amely adott esetben a minőségre is rányomhatja a bélyegét. A borpiacok életét nem elég, hogy a megromlott gazdasági tényezők is nehezítik, a klimatikus körülmények megváltozása is sok szempontból befolyásolja: minél melegebb van, annál hamarabb érik a szőlő, amitől a fehérborok oxidációja felgyorsulhat, így romolhat annak minősége, de a magas hőmérséklettől nő az alkoholfok is.

A Nature Climate Change című tudományos folyóirat egyik tanulmánya szerint a szőlő mintegy nyolc nappal hamarabb érik be olyan egymástól távoli vidékeken, mint Ausztrália déli része vagy a franciaországi Colmar térsége, míg a németországi Geisenheim körzetében négy napra teszik a különbséget. A tanulmányt jegyző ausztráliai kutatók tíz szőlőgazdaságot részletesebben elemeztek saját országukban. A jelenséget részben a talaj nedvességének és a gazdálkodás minőségének tulajdonították, de tíz esetből hétben a melegebb időjárás bizonyult a minőségromlás legfőbb tényezőjének.

Kanyarodjunk vissza Magyarországra. A becslések szerint a bortermelés az idén nem éri majd el a 250 millió litert, ami a közepesnél jóval kisebb mennyiséget jelent. A KSH grafikonjának adataiból kiszámolható, hogy a feltüntetett 1993-2010-es időszakban az éves átlagtermés cca. 428 millió liter bor volt évente.

Elszomorító továbbá az a tény is, hogy míg 35 évvel ezelőtt 184 ezer hektár szőlőn gazdálkodtak a magyarok, addig tavaly már csak 80 ezer hektáron, ennek megfelelően a feldolgozott bor mennyisége is csökkent, 1976-ban 510 millió litert, míg tavaly 180 millió litert termeltek. A drasztikus csökkenés egyik oka, hogy 2005-től jelentős uniós támogatásra pályázhatott az, aki kivágta az ültetvényét. Ennek következménye, hogy az elmúlt 7 évben 11 ezer hektár szőlőültetvény szűnt meg.

Azért, hogy idén is kevés bor fog teremni Magyarországon, a tavaszi fagykárok is felelőssé tehetők. Az ültetvények főként azokon a területeken károsodtak, ahol a hőmérséklet mínusz 20 fok alá süllyedt a rügyfakadást megelőzően: a Hajós-Bajai, a Csongrádi, valamint a Kunsági Borvidék déli részén. Ezen területekről származik hazánk legtöbb bora, de egyben a legtöbb átlagos minőségű, legtöbb átlagos (1400 Ft körüli) árú bora is itt terem.

A legoptimistább 2012-es becslések szerint is hektáronként legfeljebb 3 tonna lehet a borszőlő-termés, ami fele-harmada egy jó évben megszokott eredménynek. Mivel a Kunsági borvidék adja a teljes magyarországi szőlőtermő terület harmadát, a kiesés tehát súlyos. A magyar borpiac tömegét a korábban asztali borként emlegetett – földrajzi megjelölés nélküli – borok adják, ezekből fogy a legtöbb, a teljes mennyiség 50 százalékát adják. Ezek után jönnek a minőségi, nem termőhelyhez kötött borok, amelyek szintén komoly részét adják a fogyasztásnak, a csúcsborok pedig a többihez képest szerény részesedéssel bírnak.

A bortermelés hanyatlásában nem a fogyasztás csökkenése játszik közre. Kevesebbet iszunk ugyan, de nem azért mert annyival rosszabb lenne a borok minősége, hanem mert a gazdasági válságból nem jöttünk még ki. A bortermelés mennyisége az eu-s rendelkezéseken túl egyre ijesztőbben függ a klímaváltozástól, így minden esély megvan arra, hogy az idén megtörténik az, ami eddig soha: nettó borimportőrré válik az ország.