A budapesti Kheiron étteremben került sor a megmérettetésre, ami sajnos nem úgy sikerült, ahogyan reméltem. S erről leginkább a borok tehetnek.

Szerintem a syrah nem engedi meg azt, hogy nagyon eltérjünk attól, amit a szőlőfajta önmagában kínál, mert önmagában is igen sokat tud adni. Ezért szeretjük. Intenzív illatok, feketebors, szeder, fiatalon is kávé és csoki, termőhelytől függően bőrösség, ami idősebb korban mondhatni megszokott. Sűrű bort akartunk a poharunkba, sötéten, erőteljesen, sok és finom tanninal, némi savval. Ezt várjuk és azt is, hogy 7-8 éves korában is jó állapotban legyen. Határozott véleményem, hogy ennél a fajtánál Rhone egyértelműen meghatározta a bor karakterét, ez az útmutató. Természetesen meggyőzhető vagyok, hogy nincs igazam, de ez most nem sikerült. Nem én voltam ezen az estén ilyen makacs.

Ezek az élmények ezen az estén elmaradtak, annak ellenére is, hogy hazánk legelismertebb, legnépszerűbb borászataiból jó pár jelen volt boraival.

Mi is hiányzott?

Először is az aromatika, ami nem a legfontosabb része egy bornak, de ennél a fajtánál azt gondolom, hogy jelentős kérdés. Fajtajelleges jegyeket ritkán találtam, pedig egy syrah-t, már az illatából azonnal fel lehet ismerni. Hiányzott a fűszeresség, szeder, csokoládés karakter, mind az illatban, mind az ízében. Volt itt minden, ami egy vörösbornál fellelhető cseresznye, meggy, eper. Néha azt gondoltam, hogy kékfrankost kaptam, néha az adott borvidék jellemező vörösboros illatai voltak a poharamba.

A szerkezet sem mutatta azt, amit a fajtától várunk, várok. A savak megtartása általában jól sikerült, ebben jók vagyunk. A tanninok kezelése – ami sajnos sok más esetben is gond – nem történt meg igazán, hordó használatában is voltak gondok. Nem álltak össze, szép, syrah egészé a borok.

 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy alapvetően elfogadható, sok bornál mondhatni jó kategóriába tartozó tételeket kóstolhatunk, de a fajta hiányzott belőlük.

Ennyi volt a kesergés, most jöjjön az a pár tétel, ami tetszett. Egy kezem elég volt megszámolni. Az igazság része, hogy nem kóstoltam végig az összes bort, ez lehetetlen küldetés lett volna, így lehet, hogy mások szerint a felsorolásba illő bor kimarad.

Fekete Borpince 2011 (Szekszárd): szépen megvoltak benne a fajtajelleges gyümölcsök, némi animalitás. Jó volt a szerkezet, minden van, ami elvárható a syrah-tól. Jól fogyasztható, könnyebb verzió, határozott gyümölcsösséggel, ami talán lehetne hosszabb.

Pfneiszl Bio Birtok Jégkorszak 2009 (Sopron): Sopron a fajta magyar őshazájának mondható. Szellőztessük meg a bort rendesen, mert megéri és egy lassan ötéves syrah ezt meg is követeli. Friss gyümölcsök, szeder, eper, ásványosság, feketebors. Jelen vannak a puha tanninok, üde szerkezet, ami a bor sűrűségét kiegyenlíti. Hosszú ízében is megtalálható az illatban talált jegyek, kifejezetten hosszú bor.

Gere Attila 2011 (Villány): Gere Attila még mindig a borvidék királya. Sikerült megőrizni a sok gyümölcsöt, kimondottan feketebogyós karakter. Elegánsan nyomon követhető benne a fajta fűszeressége. A tömörebb syrah közé tartozik, erős szerkezettel, picit magas alkohollal. Ízében lehetne erősebb, de így is jól beazonosítható a fajta.

Kreinbacher Birtok 2011 (Somló): mindig jók voltak syrah-ban. Ez az évjárat is jól sikerült. Ásványok, fekete fűszerek, üde illatok, kimondottan barátságos. Izgalmas szerkezet, jó savak, lelkesítő tanninok, nagy potenciál. Rengeteg ásvány, csokoládé, málna, szeder. Szép bor.

Gróf Buttler 2007 (Eger): ez a bor mutatta meg, hogy mit tud a fajta 7 éves korára. Kialakulóban lévő tercier aromák, mögötte még friss szeder, málna, némi animalitás, fűszerek. Hosszú szellőztetést igényel. Lendületben van még, sok, puha, simogató tanninal, nagy test, Buttleres sűrűség. Ízben meggy, szeder, pici szilva, csokoládé, pici meszes vonulat. Este csúcsa nálam. A pince bemutatta 2011-es tételét hordóminta formájában. Nagyon fiatal, fogyasztásra még nem kész, de érezhető benne egy mesés bor ígérete.

A vendégek pontozással dönthettek arról, hogy melyik bor tetszett a legjobban. 1-3 közötti érték volt adható, és egész szép eredmények születtek, kettő pont körüli átlaggal. Így hát úgy érzem, hogy a jelentős számú kóstoló nem teljesen értett velem egyet. Sebaj, nem vagyunk egyformák.

A legnagyobb kedvencek: 1. Bock 2011, 2. Kreinbacher 2011, 3. Takler Reserve 2011.

Remélem, hogy hamarosan rendeződik a borászok fejében, hogy mit akarnak a syrah-tól, miért és hogyan dolgoznak vele. Hiszen vannak jó példák, követhető utak és ez a fajta az, ami többet érdemel, mint kiegészítő termék.