A Pannon Bormíves Céh tagjai az ország szinte valamennyi számottevő borvidékét képviselik. Immár két évtizede dolgoznak a hazai terroirokra jellemző, kiváló borokon. A céh tagjait ismerve nagyon vártuk a kóstolót, és nem is kellett csalódnunk.

Némi intermezzót követően (az első, Weninger bor eltűnt – aki megitta, szerencsés fickó, egészségére!) Bolykiék 2011-es Bikavér Superiorja következett. A bikavérről hetekig lehet beszélgetni. Hatalmas marketing érték van/lenne benne, és komoly fejlődés mutatható ki a borok terén, ám még mindig sok helyen rosszul cseng a neve, ami egészen addig úgy lesz, amíg lehet kapni négyszáz forintosat belőle. (Nem azzal van a baj, hogy ennyibe kerül, hanem azzal, hogy ez az egyetlen jó tulajdonsága.) Amúgy a legjobb bikavéreket készítő borászok itt elmondják mit jelent nekik ez a házasítás.

Bolykiék bora 40% kékfrankos, 30% merlot, 20% cabernet franc, és van még benne blauburger, valamint zweigelt. Utóbbi kiváló fűszerességgel tuningolja a kékfrankost, a merlot meg a franc pedig tanninokkal támogatja mindezt.

Az egri után jött egy szekszárdi bikavér, Heimann Zoltán 2011-es bora, amely a melegebb talaj és éghajlat, no meg a szőlőfajták használata miatt egészen más stílusú. 48% kékfrankos, 7% kadarka, 20% cabernet franc, 16% merlot és 9% sagrantino alkotja a bort. Utóbbi dob a savakon, de ettől lesz igazán különleges a tétel. Akinek van ré lehetősége, mindenképp kóstolja meg!

Szekszárdnál maradva nem hagyhatjuk ki a Takler pincét: Syrah Reserve 2011. A fajta sikertörténet Magyarországon – mondja Mészáros Gabriella és hozzáteszi, hogy részben ezért, mert nem próbálkoztak a szocialista rendszerben vele, így nem járatták le. Csakugyan, a syrah a nyolcvanas évek végén, a kilencvenesek elején jelent meg. Sokan azt gondolták, hogy majd hűvös lesz neki Magyarországon, de kiderült róla, hogy még Sopronban is jól tudja érezni magát. Szekszárdon pedig elemében van. A Takler syrah reserve hozza a várt nagy tanninokat és savakat, fűszereket, kicsi borsosságot. Elegáns.

 

Ez után újabb szekszárdi bor következett. A Vesztergombi Csaba cuvée, 2011-ből. Összetétele cabernet sauvignon, franc és merlot. Ömlik belőle a kakaó és a csoki, sok fekete gyümölcs, gyönyörűek a tanninok, jók a savak. Komplex dolog.

Hatalmas kedvenc jött a Csaba cuvée után. Balla Géza, Ménesi borvidékről származó feketeleányka borának a Sziklabor változata. Szelektált tétel egy erdélyi fajtából, barátságos savakkal, közepes testtel, remek alkoholtartalommal, amelyekhez egy virágos, fűszeres, édeskés aromavilág társul. Mészáros szerint az édes vörösborok kedvelőit erről a „csúf szokásukról” a fekete leányka ezen változatával eredménnyel lehet leszoktatni. Én azt mondom, próbálkozzanak!

Újra Szekszárd: Eszterbauer Tivald cabernet sauvignon 2011. Brutálisan érett szőlőre tippelünk. Csodálatos ibolyaillat, csokival, némi eukaliptusszal, fekete ribizlivel. Fajtajelleges, kiváló bor, a címkén tök jó sztorival: „Borászatunk e kiemelt termékének címkéjén nagyapám napszámosára, Tivaldra emlékezem. A mindig borostás arcú, ápolatlan külsejű, kaszától, kapától és a nyári forróságtól meggyötört napszámos, kit gyerek fejjel – helytelenül – lenéztem, és nyugalmát időnként csínytevéseimmel zavartam. Most elégtételül a legszebb borunk címkéjén álljon számára emlékezés és verejtékes munkájáért elismerés…”

A Dúzsi Pentaton Cuvée 2009 egy szokatlan házasítás, hiszen a pinot noir alaphoz (50%) jön a 20% merlot, a 14% syrah, és a 8-8% cabernet franc és sauvignon. Az alapbor csodás cseresznyés- meggyes tónust ad neki, a többi pedig óriási fűszereket, szép savakat, további gyümölcsöket. Hosszú, mint a vonatfütty.

A 2009-es Thummerer Bikavér Superior teljesen fiatalos. Mondjuk el is várjuk tőle, hogy még sokáig hozza a formáját, nagy bor. Nagyon eltalált az egyensúly a test, a tannin és a savak között, de ezen a szinten ezzel nyilván semmi újat nem mondtunk. Elegáns, ha tehetik, mindenképp kóstolják meg!

Innen jöttek a nagy villányi témák. Először a Bock Cabernet Franc Fekete-hegy Selection 2009. Ez egy nagyon jól érlelhető bornak tűnik most. Robosztus, összetett, illatban a meggy, ízben a csoki dominál, de hosszan lehetne sorolni, mi mindent lehet felfedezni benne.

Gere Attila 2008-s Solus bora nem más, mint 100% merlot a Kopár dűlőből. Klasszikus tétel, zsírkrétás, földes, totál érett fekete gyümölcsökkel, faeperrel, Pazar fűszerességgel. Tömény dolog, óvatosan kell vele bánni!

A Tiffán Grand Selection 2008 a Kopár, az Ördögárok és a Csillagvölgy dűlők legjobb terméseiből készült. Ez a házasítás természetesen csak a legjobb évjáratokban létezik. Szépek a tanninok, nagyok a savak, füstös, animális, toastos karakterek. Több benne a fűszer és a gyümölcs, mint szeptemberben a Nagycsarnokban. Igazi Bordeaux blend. Dekantálják!

Gere Tamás Aureus cuvée-jéből a 2007-eshez volt szerencsénk. Ami az összetételt illeti: 40-40% cabernet franc és merlot, a többi cabernet sauvignon, a Kopár és a Várerdő dűlőkből. Ez a bor valahol a csúcs környékén lehet, mert azért bőven jönnek már a palackos aromák. Érdekes megfigyelni benne a cédrus (ceruzahegyező) illatát. Csodálatos, lekerekedett, de évekig talán már nem tartogatható.

A kóstoló végére kicsit nehezen tudtak már koncentrálni páran a borokra, így inkább egymással voltak elfoglalva, ami nagyon zavaró volt. Sajnos eléggé lóhalálában rohantunk végig a tételeken, ami pláne ekkora vörösök esetében sajnálatos. A helyzet az, hogy voltak a kóstolón olyan borok, amelyek önmagukban megértek volna másfél órát… Ilyen volt az utolsó is, amire tényleg alig maradt idő. Vida Péter 2003-as La Vida boráról pedig sok szépet lehetett volna mondani. Ez a 100% merlot, Szekszárd minden eleganciáján túl, hogyha odafigyel rá az ember, megmutat mindent, amit a fajta, a termelő és a terroir képes összehozni. Hosszan sorolhatnánk, hogy milyen földek, gyümölcsök, kis animális jegyek, gombák, karamell érződik az egyértelműen csodálatos formában lévő bor meleg illatában, de nincsen rá elég hely. Ráadásul a szavak kifejező ereje véges. A boré nem az.