Ha az átlagnál jobban érdeklődsz a minőségi borok iránt, és szeretnéd a tudásodat egy kicsit  felturbózni, a legjobb döntés egy izgalmas borkóstoló. Egy borkóstoló akár lehet olyan különleges tematikájú, ahol az érzékszerveiden kívül az elmédet is ingerlik. Az In Vino Lidia boresteken ilyen élményt kaphatsz, akár kezdő, akár haladó vagy a borok frontján. A tapasztalt bormániások újszerű megközelítéseket és személyes élményeket hallhatnak, a lelkes amatőrök pedig megtanulhatják mire érdemes figyelni egy bornál, és sok praktikus infoval gazdagodhatnak – játékosan, interaktívan, lépésről-lépésre. A cél, hogy minél többen, minél többet tudjanak meg szórakoztatóan a borokról.

 

 

A recept erre Füle Lídia, a brand megálmodója és a borestek háziasszonya, aki a Borkollégiumban szerzett tudását óriási lelkesedéssel adja át közönségének, kellő humorral, és lazasággal megspékelve. Egy Lídia féle borest után tuti nem jössz majd zavarba, a terroir, savgerinc, reduktív és az egyéb bornyelvi szavaktól, valamint jóval többet mond majd egy-egy címke a palackon, mint korábban. Az egyedi borkóstolóit Lídia csapatépítő tréningeken, hotelekben, éttermekben és lakás boresteken is tartja – egyes helyszíneken már rendszeres, népszerű program az övé. Sopron egyik legnívósabb négycsillagos szállodája, a Hotel Sopron is már sokadik alkalommal ad otthont az idén márciusban első születésnapját ünneplő In Vino Lidia programnak, ami most is óriási siker volt. Íme helyszíni élménybeszámolónk.

 

In Vino Lidia Sopronban
Ha egy borbarát Sopron felé veszi az irányt, a Hotel Sopronban megtalál mindent, ami egy tökéletes hétvégéhez kell: városra néző panorámás szobákat, ugyancsak egyedi panorámás wellnessrészleget, kiváló konyhát, változatos programokat köztük kiemelt mód a borok világát is. A hotelben a minőségi borfogyasztás népszerűsítése ugyanis igazi szívügy: jó kapcsolatot ápolnak a helyi borászokkal, borlapjuk változatos, és rendszeresen szerveznek borvacsorákat, borkóstolókat és boros tematikájú városi sétákat is. Nem csoda, hogy az In Vino Lidia borkóstolót is nagy örömmel kínálták vendégeiknek.

Ennél tökéletesebb környezetben nem is ismerkedhettünk volna a borokkal, hiszen a Vinosseum borház borospincére és lovagteremre egyaránt emlékeztető egyedi atmosztférája már önmagában is borfogyasztásra ösztönöz. Ezt csak fokozták az asztalon sorakozó gusztusos hidegtálak, sonkák, sajtok, gyümölcsök és bagettek. A terítésből sejtettük, nem csak a kulináris élmények kapnak majd szerepet, hanem az elménk is meg lesz dolgoztatva: ábrákból, térképekből, kóstolási és borkisokosból, valamint egy kvízből álló „csomag” várt mindenkire, ami remek kalauz volt a welcome drinktől az utolsó tételig.

 

Bemelegítés
„Neked mi a kedvenc borod?” – hangzott az első kérdés, ami máris adott egy képet a társaságról. Fajtát nevez-e meg az illető, vagy egy konkrét tételt, ki tud-e emelni egy favoritot, vagy többet sorol fel, esetleg bevallja, hogy ő inkább sörös, netán passzolja a kérdést. A körkérdésből Lídia leszűrte, hogy milyen közönséggel van épp dolga, és még inkább „testre szabta” a mondókáját. Kezdetét vette a sok-sok kérdés-válasz koncepcióra felfűzött borismertetés, intenzív lapozgatással a kiadott jegyzetekben. Welcome drinkként egy különleges nyerspezsgő került a poharunkba. A Francios President Pinot Noir Rose a Törley Pezsgőmanufaktúrától magában hordozta az összes érdekes pezsgő jellemzőt. Volt itt szó palackban érlelésről, második erjedésről, természetes és mesterséges szén-dioxidról, tankpezsgőról, pezsgők közötti árkülönbségek okairól és persze arról is, mi az, hogy brut vagy doux, és hogy a habzó- illetve gyöngyözőbor hiába pezseg, mégsem pezsgő.

 

 

Duplán jobb
Ezután borpárok kóstolása következett – tematikusan. Két pohár a kézben, a balban egy olaszrizling, a jobban egy cuveé. Lídia elárulta a párban kóstolás okát: az agyunk viszonyítási pontok alapján könnyebben tud értékelni, ezért ha párosával kóstolunk, egyszerűbb megkülönböztetnünk a illat-, szín-, és ízjegyeiket, mintha csak egyetlen bort ízlelgetnénk. Az első páros kóstolással nem csak azt tanultuk meg, mik azok az elsődleges, másodlagos és harmadlagos íz-és illatjegyek, hanem simán be is tudtuk őket azonosítani és megkülönböztetni egymástól. Hiszen a burgenlandi Weingut Weinhäusel Welschrieslingjének (olaszrizling) aromavilága kitűnően mutatta be a terroirt az üde, vibráló savakkal, ezzel szemben a neszmélyi Kamocsay féle 2015-ös Ihlet cuveé inkább az aromatikus illat-, és a gyümölcsös jellemzőivel tűnt ki.

 

Közben persze nem ártott figyelni az extra infókra a hordókról, parafadugókról, az angolok és franciák boros történelméről, mivel a program végén kvízt töltöttünk ki az elhangzottakból – értékes nyeremények reményében. A párban kóstolás vörösborokkal folytatódott, egy soproni kékfrankost és egy szekszárdi malbecet hasonlítunk össze. Előkerültek a fehér szalvéták, illetve a fehér papírlapok, hogy háttérként bizonyítsák a két nedű vörös színének eltérő áranyalatait. A két tétel jó példája volt a feketebogyós, illetve a pirosbogyós jellemzők megkülönböztetésének nemcsak látványban, hanem ízben és illatban is. A kortyok abban is segítettek, hogy különbséget tegyünk ezen felül a tannin és a savhangsúly között.

 

 

Megtanultuk és meg is tapasztaltuk, hogy míg az előbbinek szárító, addig az utóbbinak nyálképző hatása van a szánkban. Utolsó borpárunknál azt hasonlíthattuk össze, hogy az évjárat és a mikroklíma mennyire befolyásolhatja a szőlő és a belőle készült bor minőségét, sőt az elnevezését is. Egy 2013-as soproni syrah állt rajthoz egy 2018-as villányi nedűvel „szemben”, ami által

Lágyan pörgettük a borokat a pohárban, hogy több levegőt kapjanak és még jobban megmutassák azokat a jegyeket, amik a valódi természetükre igazak. Azt eddig is logikusnak gondoltuk, hogy a villányi, melegebb éghajlaton a szőlő gyorsabban érik, gyümölcsösebb és édesebb, de az nem volt nyilvánvaló, hogy ezt a szőlőfajtát itt shiraz-nak hívják, syrah-nak pedig akkor, ha a hűvösebb – mint például a soproni szubalpini klímán, vagy Egerben. A kóstolt syrah elegáns savgerincével és intenzív fűszerességével tűnt ki. 5 éves kora az aszalt gyümölcsökre emlékeztető ízében ugyancsak visszaköszönt. A parafadugók világáról, a portugál parafatölgy különleges szüreteléséről is ezen az estén hallottam először.

 

Méltó finálé
A borsor egy tökéletes tokaji édes szamorodnival zárult és néhány érdekességgel a tokaji borvidékről. Miközben a bort kortyoltuk, fotókon követhettük nyomon a szőlőszem átalakulási fázisait a szimpla bogyótól a késői szüretelésű szemeken keresztül a nemes rothadású aszúszemekig. Megtudhattuk, hogyan szüretelik az aszúszemeket, miért jellegzetes a tokaji palack, és a nagy múltú borvidék, vajon hasonlóan nagyívű jövő elé néz-e. A  program végén gyerekjáték volt megválaszolni a kvízkérdéseket, és gyermeki izgalommal vártuk, hogy a nyeremények közül kinek, melyiket sikerül begyűjteni. A Winelovers100 magazinok és minőségi borok között két különleges, sorszámozott palackot is meg lehetett nyerni a Borkollégium jóvoltából. Fortuna Istenasszonya mellém állt, amikor a Hétszőlő Szőlőbirtok dülőszelektált 2016-os hárslevelűje szerencsés nyertese lettem.

 

 

Az este folyamán böngésztünk borrégiós térképet, aromakorongot, analizáltunk pezsgőscímkét, töltöttünk ki kvízt, örültünk a nyereményeknek, különbségek után kutattunk parafadugókon és persze borok ízeiben, színeiben, illataiban. Úgy telt el az este, hogy szinte észre sem vettük, hogy mennyire komplex élményt és tudást kaptunk a borokról. Pár héttel később viszont feltűnhet, hogy céltudatosabbak vagyunk az üzletek boros polcai előtt állva és az ismerettségi körünkben egyre többen figyelnek ránk, ha a borokról beszélünk, és tanácsot is gyakrabban kérnek tőlünk borválasztásnál, mint korábban.