A prosecco, a Soave, az Amarone ezen a vidéken készül, de vannak még itt kincsek bőven, amiket jobb minél előbb felfedezni.

Van olyan terület Olaszországban ahol többen beszélik a német nyelvet, mint az olaszt? Igen, ez pedig nem más, mint Dél-Tirol. Trentino Alto Adige tartomány legészakibb részén helyezkedik el. Ahol még mindig német nyelven szólalnak meg először az emberek. Az Adige-folyó völgyében helyezkedik el a borvidék, de a szőlők a folyótól egészen a sziklás falakig húzódnak. Szőlőtermesztés 200-1000 méteren folyik, így lehetőség van a különböző szőlőfajtákat különböző mezoklímán termeszteni, majd később akár ezeket kombinálni. A magasabb teraszokon a nappali és éjszakai hőingadozás miatt az aromás fehér fajtákat ültették.

Nagyon változatos a fajtaválaszték a vidéken. Fehérek között szerepel a zöldszilváni, rizling, sauvignon blanc, pinot blanc, innen származik a fűszeres tramini, Tramin városából. Leggyakoribb kékszőlő a schiava, aminek halvány a színe és kesernyés utóízű bort ad. A borvidéken biztosan találkozunk a lagrein fajtával, amely mély színű, legtöbb esetben koncentrált, jól strukturált bort ad. A helyiek nagyon büszkék rá és a főfogás mellé, nehéz húsokhoz ajánlják.

A XIX. századtól Dél-Tirolban is megjelentek a világfajták, mint a merlot, cabernet sauvignon és pinot noir. Érdemes ezeket is megkóstolni, a pinot noirnak kifejezetten jót tesz az itteni klíma. Jellemzően szövetkezeti pincék állítják elő a bort, bár az utóbbi időben egyre több a kisebb termelő.

 

Dél-Tirol alatt helyezkedik el Trentino, ahol kitűnő pezsgőalapanyag szüretelhető. A kékszőlő fajták között híres a teroldego, ami sűrű bíbor színű bort ad és nagy extrakttartalmának köszönhetően kiváló érlelési adottságokkal rendelkezik. A Trento melletti völgy nyugati részében három kis tó található, az ezek között elterülő szőlőültetvények adják az édes Vin Santo bor alapanyagát, a nosiola szőlőt. Ahol pedig nincsen szőlő a vidéken ott van alma, alma és némi alma. Elsősorban az alacsonyabb területeken vannak nagy kiterjedésű almaültetvények.

A környéken élők ételeinek nagy többsége hússal készül, de nem ritka a hal fogyasztása sem. Az erdők közelsége miatt az északi területeken a vadhúsokból is kiváló fogásokat készítenek.

Verona igazán szerencsés helyzetben van, hiszen a várostól nem messze egészen a Garda-tóig borvidék borvidéket követ. Itt helyezkedik el az ország leghíresebb fehérborát adó táj: a Soave.

A Soave egy házasítás, aminek minimum 70%-a garganegra, ezen felül terbbianot használnak mellette hagyományosan. Vannak, akik világfajtával házasítják össze a garganegrát, ők a chardonnayt és a pinot blanc-t részesítik előnyben. A régi szövetkezeti pincészeteket váltották fel a családi vállalkozások (Anselmi, Pieropan), akik a minőségi Soave előállítására törekednek.

Mindennek köszönhetően mára dűlőszelektált (Vigneto la Rocca), tölgyfahordóban érlelt, töppedt szőlőből készült édes (Recioto di Soave) borokkal is találkozunk. Beltartalmuk gyarapodott, gazdagabbá váltak így a borok, ami annak is köszönhető, hogy odafigyelnek a szőlőben és a pincében is a termelők. A Soave-k típusától függően remekül párosíthatóak spárgás rizottóval, gyöngytyúkkal (faraona). A recioto, ha kapott egy kis hordós érlelést, akkor tiramisuhoz és zabaionehoz is kiválóan passzol.

A Soave-val szinte egybefüggő borvidéket alkot a Valpolicella, ami nyugatabbra helyezkedik el Verona városától. A Valpolicella vörös házasítás, minimum 70% corvina, ezen felül molinara és rondinella szőlőfajtákból áll. Jellemzően meggyszínű bort adó, édeskés illattal valamint kesernyés utóízzel rendelkezik. Itt készül az amarone, aminek egy másik megjelenési formája a recioto. Készítenek még ripassot, ami a kipréselt héjon történő újraerjesztést jelent. Remekül párosítják a Valpolicella classicot helyi sonkákkal, szalámikkal, tintahal tintájával színezett rizottóval, borjúpofával.

A prosecco termőterülete is Olaszország észak-keleti felében található. Velencétől északra két fő városa Valdobbiadene és Conegliano. Amerre szem ellát a domboldalak tele vannak szőlővel, proseccoval, aminek helyi neve glera. Készítenek habzóbort és spumante technológiával milesimato proseccot. Széles termékkínálattal dolgoznak, így biztosan mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelőt. Az utóbbi 5-10 évben pedig olyan divat lett a prosecco fogyasztása, hogy nincs az a mennyiség, amit ne tudnának eladni. Kiváló aperitif vagy ünnepi ital.

Mielőtt átérnénk Szlovéniába, a határnál található az a vidék, ami igazi gyöngyszeme az országnak. Egyre többen ismerik Gorizia és Cormons környékét, de aki még nem járt erre, annak érdemes ellátogatni ide. A Collio DOC borvidék helyezkedik el itt, ami átnyúlik a szlovén határon és egy kis Toscana tárul az idelátogató elé.

A helyi borok és gasztronómia már bejárta lassan a fél világot. A környék fő szőlőfajtái fehérek, mint a ribolla gialla, malvasia istriana, tokai friulano, világfajták közül sauvignon blanc, pinot bianco, chardonnay. A kékszőlők közül a merlot, de északibb területeken a refosco del peduncolo terjedt el. A vidéken híresen sok az "őrült" borász, akik hosszan héjon áztatott fehérborokat, amforában készült tételeket és cementtartályt használnak a bor elkészítése során. Akik szeretik a különlegességeket semmi esetre se hagyják ki Josko Gravner (amforában készít bort), Stanko Radikon (kén nélkül dolgozik, 3 hónapig héjon áztatja fehérborait), Klinec, Zidaric, Terpin és Movia pincészetek megismerését. A gasztronómia egyik alappillére a d’Osvaldo sonka, amit Cormonsban készítenek. Ezen kívül a vidék híres terméke a szőlőecet, amit Josko Sirk hordókban készít, "makkegészséges" szőlőből, melynek receptjén évtizedekig dolgozott. Az ide látogató turisták citromsárga színű Collio bicikliken, Vespákon és elektromos autóval is bejárhatja a vidéket és élvezheti a helyi borokat, ételeket.

Ha igazán érezni szeretnénk a Collio életérzést, akkor térjünk be a Cormons központjában található Enotecaba, kérjünk egy pohár friulanot és d’Osvaldo sonkát mellé. Így már nem fogunk kilógni a helyiek közül!