A Borkollégium oktatóit bemutató sorozat első részében Mészáros Gabriella mesélt többek között arról, milyen romantikus körülmények között, részben osztrák közreműködéssel, indult anno a Borkollégium. A második részben Bálint László mondta el, miért jó a borkurzusok hallgatóinak, hogy ő eredetileg villamosmérnök, utána a hallgatóként és oktatóként több boriskolát is megjárt Kielmayer Kristian fejtette ki, szerinte mit tud a Borkollégium, amit más boriskola nem. Ezután a januártól az intézményben tanító Konkoly Mihályt mutattuk be, majd Petzold Attilát, Magyarország talán legfelkészültebb pálinkaszakértőjét. Az utolsó megjelent cikkben Harmath Csaba mesélt arról, milyen kalandos út vezetett a Borkollégium "katedrájára" és mi a legemlékezetesebb élménye oktatóként.

 

„Egészen pontosan emlékszem a napra, amikor beleszerettem a borokba. Ez az a nap volt, amikor megkóstoltam Szepsy István 2003-as szamorodniját. Ott ébredtem rá, mennyi érdekesség és érték rejtőzik a borok világában” – emlékszik vissza a nagy találkozásra Krasznai Zsófia, aki 2017 óta erősíti a Borkollégium hölgyfrakcióját. A lángolás akkora volt, hogy munka mellett két év alatt megszerezte a WSET nemzetközi borakadémikus diplomát (alapítója a Nemzetközi Borakadémikusok Magyarországi Egyesületének, aminek az elnöke jelenleg a szintén a Borkollégiumban oktató Bálint László), és közben még a CWE (Certified Wine Educator) oktatói vizsgát is sikeresen letette.

 

Sosem volt ugyanis kérdés számára, hogy szeretné átadni azt a tudást, amit ő megszerzett. „Pont azt éreztem, hogy ez a képzettség Magyarországon nagyon hiányzik, még a vendéglátásban is. Fejleszteni kell a hazai borfogyasztók tudás- és igényszintjét. Minél tájékozottabbak a borokkal kapcsolatban, annál specifikusabban választanak, illetve annál nyitottabbak, érdeklődőbbek.”

Zsófi úgy gondolja, a Borkollégiumban általa is oktatott WSET alap- és középfok éppen erre lett kitalálva: olyan

ami által kedvet kapnak a borokhoz és még segíti is őket eligazodni a boltok kínálatában. Mint mondja, „végső soron ez vezet a magyar borkultúra feljlődéséhez”.

Oktatóként egyébként, saját bevallása szerint, egyszerre következetes és laza. „Az elméleti alapokat nagyon fontosnak tartom, arra nagy hangsúlyt fektetek. Ha ugyanis valaki nagyon tudja az elméletet, sokkal könnyebben fejti meg az adott bort a poharában. A kóstolás viszont nálam inkább egy laza beszélgetés, szeretek mindenkit bevonni, hogy elmondja, mit gondol a borról. Csak annyira terelgetem a hallagtókat, hogy a vizsgán is elvárt szempontok alapján értelmezzék a borokat, de egyébként a kóstolás maga élmény legyen.”

A Borkollégiummal akkor került kapcsolatba, amikor megszűnt az előző iskola, ahol tanított. Bár most éppen három hónapos kislányával otthon van, általában igen sűrű az órarendje: a már említett alap- és középfok mellett felsőfokon, valamint a Borkollégium magyar kurzusán is tanít (utóbbin – lévén borexporttal foglalkozó cég tulajdonosa is – első sorban a magyar borokról). Mivel a magyar és az angol nyelvű képzést egyaránt jól ismeri, adja magát a kérdés, melyiket kinek ajánlja. „A magyar nyelvű képzésben a magyar bor sokkal hangsúlyosabban jelenik meg. Akik megkérdeznek, azoknak azt szoktam javasolni, az alapfokot magyar nyelven végezzék el, a középfokot viszont már az angol WSET-en folytassák. Manapság egyre többen eljutnak külföldre és ott a borokkal is szeretnének megismerkedni. Akkor pedig hasznos, ha például egy borkereskedésbe betérve a szakkifejezéseket használni tudják, így információt szerezhetnek a borokról. Ráadásul a külföldi címkékkel kapcsolatban is jobban el tudnak igazodni. És az is jó érzés, ha egy külföldi társaságban hozzá tudnak szólni a boros beszélgetéshez.”