Valóban nincs ez másképp a valóságban sem. Minden 2008-ban indult, s 2012-re tisztázódott le a bor eddigi történelmében. Bock Valérral az elmúlt négy évről, a bor változó arcáról, és küldetéséről beszélgettem.

Tudatos volt, de nem tőlem származik. Összeismerkedtem 2005-ben a Bëlga együttessel. Kijött az akkori albumuk a Fehérlófia című számmal, ahol a griff madárnak egy Bock rosét ajánlottak, amitől kinő keze-lába. Ez tőlünk függetlenül történt, de hihetetlen élmény volt hallgatni, hogy egy üveg Bock rosétól minden jóra fordult, pedig előtte a dalban minden nagyon-nagyon rossz volt. Mindezek után mi más történhetett volna, minthogy hihetetlen jó barátság szövődött köztünk.

 

Ami a legviccesebb, hogy véletlenül. Ez Taklernek indult, de nem jött ki rímnek, így lett Bock...

Tényleg nem. De 2007-ben kihoztak egy dalt, a Boros-t, ami már direktbe nekünk íródott köszönetképpen, hogy annyi embert megismerhettek az elmúlt pár évben általunk. Kellőképpen meg is vicceltek, mert a Petőfi Rádióban megemlítettek engem is a bor kapcsán. Valamiért annyira megijedtem, hogy én ezt nem akarom, de persze lement az adás, s élve maradtam.

Igen. A dalban van egy rész, miszerint elmennek Etyekre, megnézni, melyik bor a faja, s elmennek egy Bock&Roll partira. S innen jött a bor neve, először 2008-ban, s azóta folyamatosan. Épp akkor született meg a fejemben, hogy a Libra mellé legyen egy könnyebb, fiatalabb bor. Tökéletesen illett a név és a történet a koncepciómba, hiszen ez a bor a fiataloknak szól inkább, egy kis minőségi borozásra való nevelési célzattal.

5 szőlőfajtával indult minden. Kékoportó, cabernet franc, syrah, pinot noir és kékfrankos. Mérőhengerrel leültem egy asztalhoz Diana Krall-t hallgatva, ahogy azt kell, s mivel minden szőlőről tudok mindent, így van egy komplett rálátásom arra, mi is van a pincében. Elkezdtem tesztelni. Nekem ez 2008-ban max. 3 órát tartott, ami nagyon rövid idő, de szerelem volt első látásra. Mindenből kis arányok voltak, s így jött ki a tökéletes íz.

Igen. De nagyon fontos, hogy ne vigye el a munkafolyamatot más irányba. 2010-ben például Chris Ronson, October című zenéje alatt született meg a Bock&Roll.

Az összeállításban igen, de megkóstoltatom mindenkivel a családból és barátokkal, hogy mindenki megtalálja-e benne azt, amit én keresek. S eddig mindig elsőre sikerült eltalálnom az arányokat és a gondolatokat.

A 2008-as sokkal könnyedebbnek indult, mit amilyen lett. Még a 2009-es is ilyen „bordeaux-i jellegű” volt. Aztán 2010-ben rengeteg esőt kaptunk, ezért nem hoztunk ki szelekciót. S ott volt a lehetőség, hogy csináljunk a hordóban lévő borokból valamit. Így készült el a 2010-es. Ez akkora ugrás volt, akkora motiváció, hogy az hihetetlen. De kötött bennünket mondjuk az árszegmens is, így a legjobb dűlőket persze nem tudtuk hozzáadni, de a jó dűlők benne voltak. A 2012-es egy szinten van a 2010-essel. Gyümölcsösebb és a textúrája vastagabb, de egy kiváló bor lett. Annyi különbséggel, hogy a 2012-es nem lett együtt erjesztve, ahogy 2010-ben.

A testes bordeaux-i házasítást akartam lágyítani burgundi szintre, s így jött ez a fajta palack is hozzá. Nagyon fontos a külső megjelenés is, mindennek passzolnia kell. Ezért választottam 2010-től a burgundi üveget, s változtattam kicsit a címkén is, ami mind az összetevők változásának is köszönhető volt. Mivel a franc benne van a Librában, fontosnak tartottam, hogy ebbe már ne legyen. Most úgy néz ki a Bock&Roll, hogy a kékfrankos van középen, mivel nagy segítség tud lenni, összehozza a két testes bort. Megragadja jobbról pinot, balról a syrah-t, s besétálnak a buliba. Valamint, nagyon fontos a hordóhasználat is. 18 hónapot vannak másod – és harmadtöltésű, néha egész nagy hordókban, nem újakban. Nem szabad túl sok fát használni.  

A 2010-esnél történt meg először, hogy a pinot és a syrah együtt erjedtek 50-50%-ban. De ez a véletlen műve volt, ugyanis egy napon szüreteltük őket. A 2012-esnél külön-külön erjedtek hordóban, majd 18 hónap után házasítottuk össze őket.

Hihetetlen jó visszajelzéseket kapok, hogy mennyire jól sikerült a 2010-es, hogy a kékfrankos mennyire isteni lett így és milyen jól segíti a másik két fajta érvényesülését. Én eleve kékfrankos párti vagyok, nekem ez volt a vizsgaborom is, elfogult vagyok vele. S végre lett egy olyan borom, amiben igazán el tudja nyerni méltó helyét, s hogy ez ráadásul pont egy „bulibor”, ennek nagyon örülök.

Nem mondanám, hogy igazán az, de ezzel a könnyedséggel, fűszerességgel, hordóhasználattal lehet megtalálni a pincészet és a fiatalok között az utat. A hordóhasználat nagyon sokat számít, azt tartom igazán fontosnak ezen az úton, s ezért könnyebben fogyasztható. Nem kell annyit várni rá, nem korlátoz le az új barrique-oltság, hanem egyenesen a gyümölcsösségre megyünk rá. S az, hogy nem új hordóban érleltük, az ára is sokkal közelebb viszi a fiatalokhoz. Ez egy jó ár-érték arányú bor lett.

A pinot noir-ral. A magas cukortartalom, magas alkoholfokot hozhatott volna, de a magas illó sem lett volna jó a szőlő a szedésre. Ezekre nagyon kellett figyelni.

Igen, valamint a megfelelő nitrogénellátásra is. A növényvédők mindig a megfelelő bioszereket ajánlják a permetezéshez, mint a narancsolaj, a réz-kén, vagy a káliszappanos lemosás. Azt, hogy milyen gyakran van szükséges  a permetezésre, mindig a szőlésszel közösen döntik el. Van az a növényzet, ami a sorok között el tudja látni a földnek a megfelelő szellőztetését és nitrogénellátását. A szőlősorok régebben be voltak szántva, most pedig fű van, nem csak a talajerózió miatt, hanem a szellőzés miatt is. Van egy pinot a Fekete-hegy lábáról, a Kopár lábáról és van egy kevés az Ördögárokból is. A kékfrankos a Jammertalból és van a syrah Boczor-dűlőből, Kisvarsányból, s ezek a területek mind be vannak füvesítve.

Nem maradhatnánk Magyarországon?

Igen, a szőlőfajták maradnának.

A kékfrankost Ausztriából hoznám, a syraht és a pinot pedig egyértelműen Franciaországból. Nem hoznám a Syraht Ausztráliából vagy Afrikából, mert ott túlkoncentráltak.

A rock&roll minden jó dologban ott kell, hogy legyen az életben. Hiszen ez egy életstílus, Elvisszel az élen. Hacsak meghallom a Hound dog-ot, már minden rendben is van. Hiába találta ki a műfajt más, Elvis a központi személy. Gyerekkoromtól kezdve elkísér ez a zene, s ma már az én gyerekem is ezen cseperedik. Amikor még a határon néma csendben kellett lenni, hogy zökkenőmentesen átjussunk, nálunk a kocsiban pár méterre az átlépő után már Elvis dübörgött. Köszönhető ez a lánytestvéreimnek, de maradandó emléket hagytak bennem. Valamint, a kamaszkori palackozásokat is ez a zene határozta meg, apu erre építette mindig a napi mennyiségüket. Az életem szerves része, ahogy ez a bor is.

Inkább a névválasztásnál éreztem igazán. Valamint, ahogy ennek a bornak van egy tartalma, egy mondanivalója, ugyanúgy a rock zenének is van egy mélysége, egy megértésre való törekvése. De nagyon sokat számít a bakelit lemez-tudat is, ami már az első bor címkéjén megmutatkozott. Ahol a szőlőfajtáknak is zenei szerepe volt a címkéken. Hiszen ezek a fajták zenélnek. Ha belegondolunk, a borkészítés is egy komponálás, egy mű életre hívása, amit meg kell érteni. Ahogy ez a zenénél is van. Egy elfogadást szeretnénk visszakapni, ahogy a zenészek is. És persze nem poszthumusz, ahogy az mondjuk a festőknél szokott lenni. S nem utolsó sorban, az élvezeti értékhez is rengeteget számít. A borhoz kell a zene, ahogy a zenehallgatáshoz vagy a borfogyasztáshoz egy partner kell. A bor pont úgy tud szárnyalni, mint a zene. A legfontosabb üzenet lehetne mindezek után, ne agyaljuk szét magunkat, adjuk meg a bornak a hibalehetőséget, hiszen ettől válik életszerűvé, ahogy az élet is maga.

Love me tender, természetesen.

Cranberries a pinot noir, vagyis a meg nem értett művész, a kékfrankos pedig egyértelműen Elvis. Az új jövevény, a syrah a Gorillaz, az újonnan felfedezett.

Nagyon közel áll. A 2012-es még nagyon friss, de rövid időn belül olyan lesz, amilyennek én szeretném. Egy-két hónap kell neki. Még fiatalabb, mint a gondolataimban, de be fog érni, s hozni fogja azt, ami engem jellemez. Ez a bor most nagyon sok mindenen átment, le kell nyugodnia. Nekem első sorban az augusztus estéket idézi. De ezt egyszerűen képtelenség megfogalmazni, ezt érezni kell. A tökéletességet, amit abban a pillanatban érzek. Valami más legyen, mint ami a borvidékre jellemző illatban, ízben, jegyekben. Kicsit ki akarok törni ezzel a borral erről a vidékről. Legyen egy kicsit más, egy kicsit idegen, de mégis idevalósi. Legyen egy kicsit kiszámíthatatlan, mint egy nő.

Sötét barna haja van, enyhén kreolos bőrű és barna szemű. Szívesen jár színházba, szívesen ül le a Széchenyi téren vacsorázni. Bvlgari Omnia corall illata van, és bordó ruhát visel egy enyhén hűs, nyári esten. Nem feltűnő, érzéki, de csak nekem. Meg kell érezni, főleg az illatát. Megnyerő külsejű, megnyerő válaszokat ad mindenre. Mindenki kedvence, Jolly Jocker típus. Sem nem femme fatale, sem nem Audrey Hepburn. Könnyed és sportos, kedves és egyszerű, aki az adott pillanatban tigris tud lenni és mar. Ha egyszer valaki igazi érzésekkel fordul a Bock&Roll felé, rájön, nőben pont ilyen lenne.