A szüret szerintem mindenhol elég érdekesen alakult a klímaváltozás miatt. Szokták kérdezni ismerőseim, hogy ez mennyire komoly dolog, mire mindig azt válaszolom: ez még annál is komolyabb. Sok kolléga sírja vissza a régi normális szüreteket, ahol az elején leszedjük a korai fajtákat, a közepén a lassabban érőket és a legvégén a késeieket. Mi egyébként augusztus 2-án kezdtünk a Fürtikéhez használt ezerfürtűvel, illetve a Márton-napi fehérborunk, vörösborunk és rozénk alapanyagaival. Ez mind cuvée, azt gondolom ugyanis, hogy házasítással lehet elkészíteni fix dátumra bort, hiszen akkor az egyes fajták erősítik egymást. Már mindegyiket palackozzuk, úgy érzem, jól dolgoztunk. A házasítás az egyik legnehezebb műfaj, nagy tapasztalatra van szükség hozzá. Miközben próbálok egyre több feladatot átadni a két fiamnak, örülök, hogy ezeknél a boroknál még mindig bevonnak a döntéshozásba, kikérik a véleményemet.

 

Sokan kimagasló évként értékelik a 2018-ast, a szavaiból azonban én úgy veszem ki, nem volt egy egyszerű évjárat.

A rügyfakadás még nagyjából a szokott időben, április 12-én történt, utána azonban nagyon hirtelen jött a virágzás. Én 1964-ben kezdtem a szőlővel foglalkozni, de ilyen korai virágzást még nem láttam. Ráadásul volt egy csapadékos áprilisunk, valamint egy a kelleténél melegebb nyár, így minden előbb ment végbe. Sokan csodálkoznak, hogy több szőlőt is viszonylag alacsony cukorfokkal kellett szüretelnünk. Tudni kell azonban, hogy a szőlő csak 30 celsius fokig termel cukrot, utána nem fejlődik tovább. Márpedig idén többször is tartósan 30 fok fölött volt a hőmérséklet, csak szüret környékén konszolidálódott az időjárás. Plusz volt szeptember közepén egy nagy esőzés, ami a még érőben lévő fajtáknak nem jó, mert rothadásnak tud indulni, bár szerencsére ez nálunk nem okozott kárt. És volt télen fagykár, tavasszal pedig jégkár. Nem könnyű év, de összességében nincs ok a panaszra, kimagasló alapanyag született. Persze a döntő szót majd a fogyasztók fogják kimondani, de én úgy érzem, megtettünk minden tőlünk telhetőt. A borok olyanok lesznek, amilyennek lenniük kell, és amit megszoktak tőlünk a vásárlóink. Utóbbit nagyon fontosnak tartom, egész munkásságom alatt arra törekedtem, hogy az emberek tudják, mit várhatnak tőlem, ha egy-két tétel ki is marad nekik, amikor visszatérnenk hozzánk, a megszokott stílust és minőséget kapják. Azt hiszem, erről szól a hosszútávú kapcsolat.

Készülhet-e valami olyan különleges tétel, aminek kifejezetten kedveztek az említett körülmények?

Kékfrankosból általában 1-2 dűlőválogatást szoktunk tudni készíteni, most azonban úgy néz ki, négyből is sikerül kiugró minőséget összehozni. Ezek kisebb tételek, még nem tudjuk, mindegyiket forgalomba is hozzuk-e. Nagyon jó cabernet sauvignon és franc alapanyag született a zászlósborunkhoz, a Görögszóhoz, de a Pentatonhoz is, amiben öt fajta van. Mind gyönyörű. A blauburger és a zweigelt is, amiből alapesetben nem szoktunk önállóan bort készíteni, annyira szép lett, hogy gondolkodunk, ezúttal mégis megpróbálkozunk velük.

 

 

 

A tervek szerint november 5. körül szállítom az említett három márton-napi borunkat. Ehhez mindig tartom magam. Őszintén szólva nekem jobban tetszik a francia rendszer, ahol november harmadik csütörtöke előtt nem szabad forgalomba hozni az újbort, vagyis a beaujolais-t. Örülnék, ha itthon is kialakulna egy ilyen, vagyis hogy például csak a Márton-nap hetében kerülhessenek ki a polcokra az újborok. Ez nem egy verseny, mindenkinek szép nyugodtan, nem elkapkodva kéne kijönnie az első borral.