A Spirit of Wine rendezvényen összegyűltek a nemzetközi borfajták rajongói, a Kékfrankos Nap után betérő élményhalmozó közönség, és koraeste azon kevesek is, akik champagne-ra voltak leginkább kíváncsiak. Wilfred Schumann, a Gosset ház export igazgatója volt a szervezők vendége, hogy szűk körű, alig 20 fős kóstolóján bemutassa a ház pezsgőit a szakmai közönségnek.

Bevezetésként beszédes adatokkal kezdte. 1584-es alapításukkal ők a legidősebb borászat Champagne-ban, tehát a megfelelő piacrész kihasításához az első erőforrás, a tapasztalat már megvan. Bizonyára a gazdálkodás terén is, ha egyszer az a „hétköznapi” 5,5 euró szőlő felvásárlási ár helyett ők 6,5-7 eurót áldoznak kilogrammonként az elsőrangú alapanyagra. A termelés jelenleg 1 millió palack körül alakul, ez pedig mindennél jobban leírja azt is, mit jelent családi vállalkozásként működni olyan óriások mellett, mint a 25 millió palack felett értékesítő Moët & Chandon.

 

Igen, a ház mögött komoly stratégia kell, hogy legyen, még akkor is, ha Schumann úr nem épp hétköznapi okokkal magyarázza sikerüket. Tömören kinyilatkoztatja például, hogy a Brut Excellence nem Gosset stílus! Ideális nyári „teraszpezsgő” mondja, ami elsősorban a német fogyasztókat célozta meg és mára az értékesítés 60 %-át hozza. Így már érthető. Ami pedig hasonlóan szépen fűti az eladásaikat, az a sushi. Elsősorban a trendi sushi éttermeknek köszönhető ugyanis, hogy többszörösére (egyes országokban akár hatszorosára) ugrott pezsgőik iránt a kereslet.

Nos, ha a bor-étel párosítás kimaradt is az élményből, a kóstolót követő rövid interjú során a Gosset stratégia alapjaihoz azért közelebb jutottam.

A KGB (Krug-Gosset-Bollinger) triumvirátus már a múlté, néhány éve a hordókat felváltották az acéltartályok. Az eredeti cél azonban változatlan: a bor aromáinak megőrzése. Ezért nincs almasavbontás, van viszont csersav. A legfontosabb, hogy egy erőteljes bort készítsünk, ami nagyon jól illik az ételekhez. Ez a Gosset stílus lényege, hiszen a célunk, hogy a gasztronómia számára készítsünk champagne-t. Pontosan ezért van szükség a bor értékeire, az erőteljességére. Ezt a tulajdonságot leginkább a pinot noire fajta adja, de természetesen már csak azért is a pinot noire a legfontosabb számunkra, mert Ay-ban található a ház, a hagyományos pinot noire termőterületek központjában.

Emellett azonban a chardonnay készleteink is egészen kíválóak, ezért elkezdtünk blanc de blancs pezsgőket is készíteni. Egyikük a Celebris sorozatban, a presztízs cuvée-k között kapott helyet.

Az utóbbi időszak legfontosabb változása mindezek mellett az volt, hogy 1994-ben Éperney-ben megvásároltuk a gyönyörű Malakoff birtokot. Leginkább azért volt rá szükségünk, hogy több hely legyen a pezsgők érleléséhez, mivel Ay-ban nem tudtunk tovább terjeszkedni. Most a két birtokon együtt 85 km hosszúak a pincéik, ahol a pezsgők éveken át fejlődhetnek. Ez teret adott a növekedésnek is és jelenleg arra törekszünk, hogy 1-1,5 millió palack között értékesítsünk Franciaországban és az export piacokon.

A Gosset házat 1994-ben vette meg a Cointreau család, mert a korábbi tulajdonos család az apát és fiát is rövid időn belül elvesztette. Ez azonban csak a házra terjedt ki, földterületre nem, és azóta sincs saját tulajdonban lévő szőlőnk. A család birtokában áll ugyan egy kéthektáros parcella, ahol chardonnay terem, de ez elenyésző mennyiséget képvisel.

A szőlőt időtlen idők óta ugyanazoktól a termelőktől vásároljuk, akikkel 5-7 évente megújítjuk a szerződéseket. A partnereinket is elégedetté teszi, hogy ilyen hosszú időre szól a kapcsolatunk, és annak is örülnek, hogy mi készítünk pezsgőt a szőlőjükből. Ez stabilitást, a tradíció megőrzését jelenti számukra, de egyben megtiszteltetésnek is veszik.

A Brut Excellence elkészítéséhez körülbelül 30 cru-ről származó borokat használunk fel, míg a Celebris készítéséhez csak 7-11 grand cru területről származó bor alkalmas, ezekből készülnek el a házasítások.

A változások még nem érzékelhetőek, de abban biztos vagyok, hogy Jean-Pierre pontosan tudja, mit szeretne elérni. Mára fenségesen nagy a játéktere, az acéltartályoknak köszönhetően masszív kapacitás áll rendelkezésére, hogy a borokat fajta és termőhely szerint elkülönítve tartsa és használja fel. Egészen biztos vagyok benne, hogy meglepetést okoz majd, milyen bámulatos champagne-ok fognak születni a közeljövőben. De erre még várnunk kell, és nem tudom, mennyi időbe telik még.

Jean-Pierre azt sem árulja el, melyik lesz a következő évjáratos champagne-unk! Egyelőre csak annyit tudok, hogy a Celebris 2003-as évjárata szeptemberben kifut, és a 2005-ös következik. Ami ez után jön, az még számomra is rejtély, egészen az utolsó pillanatig. Addig ő az egyetlen, aki tudja a választ.

Amikor átvettük a házat, a Gosset körülbelül 300 000 palack pezsgőt értékesített. Mára 1,2 millió palacknál tartunk, és a kapacitásaink kihasználásával ez 1,5 millióig nőhet. E felé azonban egészen biztosan nem megyünk, mert nem célunk, hogy a hosszú érlelést rövidítsük. Ilyen áron nem fogjuk növelni a bevételt. A stílushoz ragaszkodunk, az érlelés pedig továbbra is minimum 3 év marad a Brut Excellence esetében és minimum 4 év az összes többi champagne-nál.

A hagyományos felvevőpiacok mellett az új piacok, mint Brazília, Oroszország, és Kína szintén nagyon fontosak számunkra. Bár ami azt illeti, én Kínát nem tartom ideális piacnak a champagne számára, mert általában sem szeretik a fehérbort, ráadásul nem tetszenek nekik a buborékok sem. Számukra ez inkább a nyereségről szól, mintsem arról, hogy pont ezt az ízvilágot kedvelnék. A Brazil piac viszont virágzik, és a Gosset Oroszországban is növeli az eladásokat. A legfontosabb export piac viszont továbbra is az Egyesült Államok.

A magas pontszám nagyon fontos az értékesítéskor és mivel Robert Parker kedveli a Gosset champagne-t, jut is belőle szépen. Rajta kívül sok-sok mintát küldünk ki más kritikusoknak is, hogy értékeljék a pezsgőinket. Ezt nagyon fontosnak tartom, annak ellenére, hogy néha fordítva sül el. Például akkor is küldök mintát, ha tudom, hogy az adott francia magazin nem kedveli a Gosset stílust. Az eredmény ilyenkor borzalmas. Persze nem arról van szó, hogy ez egy rossz champagne, de ízlés dolga, kinek hogy tetszik.

Reklámra a ház méreténél fogva kevésbé költünk, inkább igyekszünk partnereink segítségével, a gasztronómián keresztül eljutni a fogyasztókhoz. Aki a pezsgőink eladásában a leginkább segít, az maga a sommelier.

Így tulajdonképpen csak word-of-mouth reklámról beszélhetünk, de ez épp elegendő, hogy folyamatosan nőjön az értékesítés.

Fontos azonban, hogy lassan haladjunk, miközben biztosan tartjuk ezt a tendenciát. Ez mindössze egy-két új országot jelent évente, legutóbb például Bulgáriában kezdtem értékesíteni és reményeim szerint most Horvátország és Montenegro következik.

Valóban, minden második héten utazom. Egy hetet töltök otthon és egy hetet utazással, így lehetséges, hogy a feleségemmel már 35 éve vagyunk házasok.

Kedvenc úticélom nincs. Vannak gyönyörű városok, amelyekre mindig emlékezni fogok, de nem tudnám azt mondani, hogy az egyik, vagy másik országot jobban szeretem, hiszen mindegyik más.

A Celebris, a vezető pezsgőnk egészen biztosan klasszikus zene. Egy olyan dallam, amelyről még ha nem is tudjuk, ki komponálta, hosszú időnk keresztül a fülünkben cseng, az emléke vissza-visszatér. Ha a Roséra gondolok, akkor a Carmen jut eszembe, ha a Celebris Vintage champagne-ra, akkor leginkább Tchaikovsky, vagy Brahms művei.

A popzenéből a fiatal, mai bandák, az amerikai fiú zenekarok egész biztosan nem a mi világunk. Sokkal inkább vagyunk régimódiak, mint a Beatles és a Rolling Stones. Közülük a Beatles a Grand Rosé, a Stones pedig, a mélyebb és erőteljesebb rythm and blues, maga a Grande Réserve.

Érdekes, hogy ugyanaz történik Magyarországgal is, mint például Németországgal, vagy Ausztriával. Ezek mind régi, hagyományos bortermelő országok – elég, ha példaként Tokajt említem. Igazán meglepő, milyen gyorsan és milyen mértékben fejlődnek mégis, ahogyan ez a terület is. Több magyar bort kóstoltam tegnap, és odáig voltunk, mi franciák.

Sokan azt gondolják, Franciaország a „number one” borokban, és persze ebben van valami, ha Bordeaux-ra, vagy Burgundiára gondolunk – mégis, mi tegnap sorra rácsodálkoztunk a magyar tételekre. Kóstoltam például egy bikavért, és semmiben nem hasonlított arra, mint amivel 15 évvel ezelőtt találkoztam. Kiváló vörösbor volt. Meggyőződésem, hogy minden jó termék megtalálja a maga fogyasztóit. Én például egészen biztosan maradok Magyarország és a többi, hagyományos bortermelő ország kínálata mellett, míg az kevésbé érdekel, hogy haladnak a telepítések az újvilágban, vagy éppen Kínában.