A bor szaglás útján megismerhető egyik tulajdonsága (amely gyakran felfedi az esetleges borhibákat is). Egészséges, jól kezelt borok esetén az illat kifejezhető valamilyen hasonlattal (például hársfavirág). A megnevezett anyaghoz azonban a bor nem hasonlít, csak emlékeztet rá. A jóindulatú, újabb keletű „illatolás” kifejezés használata mind nyelvileg, mind borszakmailag téves és kerülendő. 

Ez a fogalom az "új termelőket" jellemzi. Ezen országok szőlőtermelése az utóbbi egy-két évszázadban, néha évtizedben alakult ki és fejlődött. Ide tartozik többek között Kalifornia, Dél-Afrika, Ausztrália, Brazília és Új-Zéland is. Ezen országok szőlészetét franciák, olaszok, spanyolok, magyarok és más európaiak alapították, tehát szakmai ismereteiket és fajtáikat is importálták. Ugyanakkor kötöttségek hiányában a szőlészeti, borászati fejlődésük gátak nélküli volt és eltérő irányt vett az európai nemzetekhez viszonyítva. Ezekben az országokban mind a bor termelése, mind pedig piaca kevésbé szabályozott, mint Európában. Az új termelők termelési és piaci sikerei nyilvánvalóak, és sokan beszélnek Európában arról, hogy a borkultúrát "reimportálni" kellene. Ennek lényege, hogy a két felfogást közelíteni kell egymáshoz, amit a nemzetközi piac egységesítése is igényel.

Az indiai whisky olyan szeszesital, amelyet Indiában whisky néven hoznak forgalomba. Az indiai whisky 90%-a melaszból készül, ezért más országban rumnak hívnák. Újabban India is gyártani kezdett whiskyt malátából és gabonából.

Bizonyos esetekben nem célszerű a spontán erjesztés, ezért a korszerű borászati technológiák térhódításával széles körben elterjedt a fajélesztők alkalmazása. Alkalmazásuk feltétele, hogy a must „saját” élesztőit kizárjuk a folyamatból. Ennek legegyszerűbb eszköze a kénessavas nyákázás. Ezután ülepítjük, majd a tisztáját lefejtjük a mustnak. A fajélesztő alkalmazásakor ügyeljünk arra, hogy annak térfogata kb. 30%-kal megnő, tehát hagyjunk megfelelő űrt az erjesztőtartályban.  A tartályt hagyjuk nyitottan, mivel a levegő segíti az erjedés megindulását, az élesztő gyors elszaporodását. Az erjedés menetét célszerű naponta kétszer-háromszor ellenőrizni, s meggyőződni annak helyes menetéről. Figyelni kell, hogy a cukortartalom egyenletesen fogyjon, a must ne melegedjen túl, és hogy az erjedés során nem jelentkeznek-e rendellenes íz-és szaganyagok a mustban.
 

Az Irsai Olivér az egyik legkorábban szüretelhető szőlőfajta, aromáinak megtartásához érdemes korán leszedni. A Pozsonyi fehér és a Csabagyöngye keresztezéséből hozták létre, Kocsis Pál nemesítette, és 1959 óta államilag elismert szőlőfajta. Muskotályos illata, szelíd savai behízelgővé teszik, könnyű, tiszta karakterű, üde borokat ad. Szinte minden borvidékünkön megtalálható. Mint általában az aromatikus szőlőfajták, az Irsai is gyorsan öregszik, ezért érdemes a termelőnek mindent megtennie annak érdekében, hogy a lehető legjobban megőrizze elsődleges aromáit, a fogyasztónak pedig, hogy egy-két éven belül elfogyassza az átlagosnál erősebb hűtést követően.

A borok kezelése a szőlő feldolgozástól a fogyasztásig, különös tekintettel az érlelési módra.