A szaké átlátszó és színtelen (esetleg egy kissé sárga) folyadék, megközelítően 15% -20% alkoholt tartalmazó japán rizspálinka- rizsbor.

Kiérezhető maradékcukor nélküli bor.

Az alkoholos erjedést követően keletkeznek a szekunder aromák az esteleges hordós érleléssel, vagy almasavbontással összefüggésben. A hordóban bekövetkező mikrooxidáció és az almasavbontással együtt járó melegebb tónusok, vajas, tejtermékre emlékeztető karakter és a hordó pörkölése során kialakuló fűszeresség jellemzi ezeket az ízjegyeket.

Kékszőlő fajta, a Kárpát-medence nyugati és északi területein fordul elő, az osztrákok előszeretettel termesztik.

Az Alföld legdélibb nyúlványai után kezdődő remek bortermő terület. Magyarország egyik meghatározó termőterülete volt a középkorban. Ma nagyobb része Szerbiához tartozik.

A színmust elválasztása egy erre a célra szolgáló edényben (szikkasztó) is elvégezhető. Innen a présbe már kevesebb anyagot kell betölteni, így annak hatékonysága és a lényeredék is nő. A szikkasztó tartályok alkalmasak a cefre áztatására is, ami az illatos szőlőfajták feldolgozásakor is szükséges. A szőlő illat- és aromaanyagainak többsége a bogyó héjában található. Ezek kioldódását 2-12 órás áztatással tudjuk segíteni.

Borkóstolás során a színt két különböző tényező, az intenzitás és a színárnyalat alapján ítéljük meg. Egy bor színének intenzitása attól függ, hogy mennyire gazdag színanyagokban (antociánokban vagy flavonokban). Érzékelését befolyásolja a fény által átjárt borréteg vastagsága, ezért a pohár fölé hajolva vizsgáljuk, miközben kissé megdöntjük a poharat, és így szabályozzuk a folyadékoszlop magasságát és a pohárra eső nappali fény mennyiségét. Megfigyeléseinket a bor típusának függvényében kell módosítanunk. Ami a színárnyalatot illeti, jól megkülönböztethetjük a különféle árnyalatokat a palackból való kitöltés során, illetve a pohárba már kitöltött bor szélén körben kialakuló árnyalatot.

A bor színének a színképben meghatározható helye, a gyakorlatban egy hasonlat, amely értelmezi a színt. Például a sárga lehet szalmasárga, aranysárga, borostyánsárga stb.

A fogalom szó szerinti fordításban együtthatást jelent. Kóstolási gyakorlatunkban a borok egy bizonyos jellegét (például maszkulin vagy feminin, fiatalos vagy idős, érett jelleget) segítő, kidomborító, érvényesítő hatás. Legegyszerűbb példa erre a vörösborok világában a savak és a cserzőanyagok esete. Egyikük részleges hiánya kompenzálható a másik arányos növelésével. Az ausztrál vörösborok klimatikus okokból fennálló, köztudottan alacsony savtartalma újhordók csersavával, hozzáadott tanninnal kompenzálható. A fehérboroknál az almasavbontás eredményeként létrejövő, lágy struktúra a hordótól kapott tanninnal egészül ki szerencsés módon. A következő, gyakran megtalálható, szinergián alapuló ízpáros az édesség és az alkohol. Gyakorlati példa: egy félszáraz bort magas alkoholtartalom esetén félédesnek érzünk.

Az árnyalattal megadott szín erősségét jelzi (halvány, közepes, mély, átláthatatlan stb.).

A testes vörösborok fogyasztására ajánlott hőmérséklet. A fogalom akkor alakult ki, amikor a házak a mainál hűvösebbek voltak, így 17-18 C körüli hőmérsékletet jelent.

Szőlőtermesztésre való ökológiai alkalmasság: I. kiválóan alkalmas; II. alkalmas; III. feltételesen alkalmas; IV. alkalmatlan nyilvántartásában szereplő területek. Földrajzi eredet jelölésére szolgáló földrajzi egységek megnevezései. Minden olyan tájegység vagy meghatározott termőhely neve, amelyeket a vonatkozó rendelet melléklete felsorol.

A borokat palackozás előtt szűrni, deríteni kell. Ez azoknak a sokszor szabad szemmel nem látható részecskéknek az eltávolítását jelenti, amelyek a bort zavarossá tehetik, vagy extrém esetben élettartamát, élvezeti értékét is csökkenthetik. A nagyobb lebegő üledéket képző részecskéket szűréssel, a kisebbeket derítéssel távolítjuk el a borból. A borban lévő nem kívánatos anyagok, erjedési melléktermékek eltávolítására régen az ülepítést alkalmazták. Ennek időigényessége ütközik az ipari előállítás kívánalmaival, ezért a borokat különböző technológiájú szűrőkkel tisztítják. A legrégebbi eszköz a lapszűrő, amely mikroméretű szitához hasonló. Egymás után több lapok kell áthatolnia a szűrendő folyadéknak. Van úgynevezett tangenciális szűrő is, ezek eszköze a szűrőgyertya, gyors és megbízható szűrést eredményez, de a bor illat- és ízvilágát szegényíti. Éppen ezért a világ nagy borai jórész szűretlenek.

 

A szőlő feldolgozása tulajdonképp a szüret időpontjának helyes kiválasztásával indul. Az időpont kiválasztásánál a legfontosabb tényező mindig a leendő bor minősége kell, hogy legyen. Próbaszürettel győződhetünk meg a szőlő érettségéről. Ilyenkor meg kell vizsgálni, hogy a szőlő cukortartalma elérte-e a borvidékre és fajtára jellemző többévi átlagos mustfokot. Ha kellően érettek a bogyók, akkor puhák, rugalmasak, és fajtájuknak megfelelő színűvé váltak. Az érés során savtartalmuk csökken, cukortartalmuk pedig nő. Szüretkor a fajtákat az érési idő alapján külön-külön szedik le és dolgozzák fel.
 

A szűretlen bor természetesen nem hanyagságból szűretlen, hiszen a szűrés mindig "kivesz" a folyadékból rengeteg információt, aromaanyagot. Így a szűretlen borok nagyobb ízgazdagsággal rendelkeznek. Azonban a derítetlen bor stabilitása a szokásosnál több munkával tartható fenn, és teljesen penészmentes pincehigiéniát feltételez. Szűretlen borok esetében idővel a palackban üledék rakódhat le, erről a dekantálás során öntik le a bort.

A Szürkebarát a Chardonnay-hoz hasonlóan a Pinot Noire egyik mutációjaként alakult ki. Annak ellenére, hogy a szőlőfajta rozénak nevezhető fehérborok készülnek belőle. Hengeres, tömött fürtű, teljes érésben lilás-szürkésre színeződik. A Kárpát-medencében régóta és nagy mennyiségben termesztik, neve szinte összeforrt Badacsonnyal, holott nem csak itt ad szép borokat. A Balaton-felvidék, Balatonfüred-Csopak, és Balaton-melléke is kitűnő termőhelye, de jól érzi magát Egerben, a Mátrában és a Bükki borvidéken is. Savszerkezete nem túl eleven ezért sok termőhelyen (pl. Elzász) a magas alkoholtartalom elkerülése érdekében inkább némi maradékcukorral iskolázzák. Illat- és ízjegyei között az édesgyökér, macskagyökér gyakran érezhető, szárazon és édesen is tud igazi egyéniség lenni. A manapság legismertebb változata Észak-Olaszországban készül Pinot Grigio néven, ez azonban sokkal könnyedebb, légiesebb változat a hazai borokhoz képest, és nem is érlelhető úgy, mint a Kárpát-medencében készült rokona.

Új ültetvény első termése. Általában üde, gazdag ízű borokat ad, majd néhány évre a tőke „visszavonul”, hogy 6-7 éves korában már legjobb formáját mutassa