A borászatban, borkóstolás során leggyakrabban használt kifejezések gyűjteménye.
Szabályozott földrajzi jelzéssel ellátott
asztali bor, amely az adott földrajzi egység terméséből származik. Kizárólag a meghatározott tájbor készítésére alkalmas
szőlőfajták mustjából készül. A tájborok az asztali kategória legjobbjai, egyedi borok, amelyek garantálják a fogyasztó számára a minőséget a
címkén feltüntetett termőhelyről. Fajtái többek között: Alföldi
kékfrankos, Duna melléki
kékfrankos, Duna melléki
chardonnay, Balaton-melléki
olaszrizling, Észak-dunántúli
zöldveltelini, Dél-dunántúli
zweigelt, Felső-magyarországi
hárslevelű, Felső-magyarországi
leányka.
Szájösszehúzó hatású, fanyar ízanyagok összefoglaló neve,
csersavnak is hívják. Elsősorban a
vörösborok eleme a
héjon áztatás miatt. A száj teljes felületén kelti az összehúzottság érzetét. Ez különbözteti meg a
savérzettől, amely csak a nyelvszélekre korlátozva jelentkezik. Enyhe esetben fanyarságként, extrém esetben keserű ízként ismerjük fel. A vörösbor kiegyensúlyozottságában a tannin mennyisége játszik szerepet, az ízharmóniában pedig az érettsége.
Magyarul: 2,4,6 triklór-anizol. A
dugósságért felelős vegyület.
A szőlőbogyó érésének egy fokozata. A technológiai érettség állapotában a termés egy adott feldolgozási célnak megfelelő beltartalommal (kémiai összetétellel) rendelkezik. Itt a legfontosabb paraméterek a
cukor és a
savtartalom, de egyes fajtáknál a
zamatanyagok is.
1854-1910: nagykaliberű borász, munkásságának alapgondolata, hogy a
filoxéra ellen az egyetlen helyes védekezés az ellenálló
amerikai alanyok alkalmazása. Ő ezeket
villányi birtokán nagy tételben állította elő. Franz Kober, az oppenheimi kisérleti állomás vezetője, a Teleki által neki elküldöttek közül kiválasztott egy alanyt és ez Berlandieri x Riparia Teleki Kober 5 BB jelzéssel a világon legelterjedtebb alanyszőlők egyike lett. Sajnos a nemzetközi szakmai közvélemény ma sokkal inkább ismeri Franz Kober, mint Teleki Zsigmond nevét.
A bor "koronája", amely sokak szerint gótikus ablaksorra elmlékeztető nyomot hagy. A
pohárban megmozgatott bor először vékony rétegben a pohár falához tapad, majd vékony csíkokban, íveket képezve csorog le. A lecsorgás sebességéből és a cseppek méretéből a bor
cukor és glicerintartalmára lehet következtetni.
A szőlőtőkék soron belüli és sorok közötti távolságát megadó ültetvényjellemző.
A tercier, vagy harmadlagos aromák az érlelésből származó illatjegyek. Ezek általában sokkal
komplexebbek, mint az
elsődleges, vagy
másodlagos aromák, de egyben jóval visszafogottabbak is. A kezdetben kicsattanó gyümölcsösséget fokozatosan felváltják a mélyebb illatok.
Fehérborok esetében a mézes, pörkölt olajos magvakhoz, pirítóshoz, esetenként benzinhez hasonló illat,
vörösborok esetében aszalt gyümölcsökre, vagy vadhúsokra emlékeztető jegy alakulhat ki a hosszabb
palackos érlelés során.
Önálló karakterrel rendelkező vidéket, szülőföldet jelent. Gyakran nem egy egész
borvidéket, hanem csak annak egy részét, vagy akár csak egyetlen
dűlőt (pl. Jammertal) jelöl. A borok nyelvén a terroir azt a felismerhető, egyedi jelleget,
illat- és ízvilágot jelenti, amely az adott talaj,
mikroklíma és fekvés megismételhetetlen találkozásából kerekedik ki.
A
bornak a szájban „tapintással” érezhető tulajdonságaiból adódó érzet, valamint arról adott összefoglaló vélemény. Beszélhetünk
bársonyos, selymes, sima, érdes és durva textúráról.
A tisztaság vizsgálata a
borkóstolás egyik legelső, nagyon fontos mozzanata. A tisztaságot a csillogással mérhetjük. A csillogás a bor fényvisszaverő képessége, amely a drágakő ragyogásához hasonlítható. A bor tisztaságát úgy tudjuk legjobban megfigyelni, hogyha természetes fénynél a fehér alapra helyezett pohárba felülről belenézünk.
Az ültetvényben az egy hektárra eső szőlőtőkék száma. A minőségi ültetvényekre magasabb sűrűség jellemző, mivel ekkor az egy tőkére eső termékmennyiség változatlan
hektáronkénti hozam mellett csökkenthető.
A túlérő szőlőbogyóban a víz elpárolgásával fellépő folyamat, melynek során a gyümölcs cukorkoncentrációja és fajlagos szárazanyag tartalma megnövekszik, a bogyó pedig ráncokat ölt. A töppedt szőlő nem azonos az
aszúsodott szemmel, mivel a
töppedés során a vízvesztés nem a
nemes rothadás fellépésének köszönhető.
A
tramini ősi, ma már az egész világon elterjedt és kedvelt
köztes szőlőfajta. Bora már fiatalon is mélyebb
színintenzitású, mert bogyói világos húspiros színűek, gyakran szürkés árnyalással.
Aromatikája jellegzetesen rózsás, de egyes termőhelyeken egy kis fojtott parfümösség, licsi, sőt a majoránna is felfedezhető benne. Hazánkban
Tokaj-Hegyalját leszámítva minden
borvidékünkön termesztik, de vulkanikus talajokon ad csak magasabb
savtartalmú, élénkebb, kiegyensúlyozottabb borokat. Ezeken a vidékeken fahordós érleléssel akár évekig élvezetes borok is születhetnek belőle.
Kékszőlőfajta, keresztezés.
Egerben többszörös keresztezés eredményeként jött létre. Szülői a
bikavér 8 (teinturier ×
kadarka) és a Gárdonyi Géza (medoc noir × Csabagyöngye).
