Whiskeytípus. A legtöbb ír whiskey-t háromszor párolják le. Hagyományosan a kisüsti lepárlást alkalmazták, de a modern időkben a kevert whiskey-khez (blended) gyártott gabonawhiskey-ket (grain) lepárlótornyot alkalmazó folyamatos lepárlással készítik. A törvény szerint az ír whiskey-t Írországban kell készíteni és legalább három évig fahordóban kell érlelni, bár általában az érlelés ennél három-négyszer hosszabb ideig tart. A legtöbb esetben a malátát nem tőzegfüsttel szárítják, mégis van kivétel, ilyen a Connemara Peated Single Malt Irish Whiskey.

A borok ízleléssel vizsgált tulajdonságai. Vannak friss, üde, gyümölcsös ízek, vagy nehéz, érett ízek (pl. aszalt gyümölcs). A bor íze és annak változásai főképp a bor korával, érésével és hanyatlásával függenek össze. A fehérborok ízkomponensei például gyakran fehér húsú gyümölcsök (pl. körte, őszibarack, banán), a vörösborok a piros bogyós gyümölcsök (pl. cseresznye, málna) ízeit idézik. Ez azonban közel sem törvényszerű, fehérborok ízvilága is sokszor leírható piros gyümölcsökkel.

A bornak a sav-édesség-tannin egyensúlyi viszonyain túlmutató érzékszervi tulajdonsága. Pontos meghatározása igen nehéz. Negatív példával viszont jól érzékeltethető, milyen a nem harmonikus bor (például illata többet ígér, mint amennyit ízben nyújtani tud). Vagy a hanyatló óborok (többnyire vörös óborok) megmentésére alkalmazott eljárás: a borhoz fiatalabb évjáratú bor keverése. Ilyenkor egyszerre vannak jelen fiatalos és érett ízjegyek – ettől elvész a bor ízharmóniája.

A szájban aktuálisan jelen lévő ízvilág. A megértéshez tisztázni kell, milyen típusú ingerek érték az utóbbi időben (percek/órák?) az érzékelő szerveket. A szájnál maradva: csak azonos ízirányba mutató ingereknél lehetséges a finom megkülönböztetés. Például a finom és biztonságos differenciálás csak közel azonos puttonyszámú aszúk között lehetséges. Itt máris elvetendő az a versenyeken alkalmazott gyakorlat, ahol egy bizottság fehéret, vöröset, édeset egyaránt kóstol. Ez versenyeken egyre ritkább, de bemutatókon még gyakori. Ekkor esély sincs finom megkülönböztetésekre. Az ízkörnyezet akkor is fennáll és hat, amikor szubjektív okokból már nem érezzük az utoljára megjelent ízt. (Például csípőset ettünk, ez az érzet, mondjuk, tíz perc után megszűnik, de az ízlelőbimbók még nem regenerálódtak. Az ízkörnyezet ekkor is a csípős érzetre épül.)