Burgundia hagyományos kékszőlője a kissé szeszélyes pinot noire – mely akár dűlőnként is eltérő stílust adhat – az ültetvények 36%-án található. A klasszikus burgundi pinot noire íz- és illatvilága fiatalon a piros bogyós gyümölcsöket idézi, amely később, a bor érésével fűszeres, csokoládés, vegetális és pikáns, vadhús jegyekké alakul át. Tannin- és savszintje ültetvényenként, termelőnként és évjáratonként is változik, de tanninjai ritkán húzósak. Savhangsúlyos karaktere ellenére kis hozammal készült bora testes is lehet.

A nagy burgundi fehérborok chardonnay-ből készülnek, és az ültetvények 46%-án telepítették. A borok jellege drámaian változik, ahogy északról dél-felé haladunk a magas savtartalmú, acélos, vékonyka Chablis-tól, a néha mesésen komplex, beszédes Côte d’Or borain át Mâcon testesebb, érett gyümölcsöket idéző chardonnay-ja felé. A burgunditermelőnek az éghajlat rendkívül fontos tényező. A hűvös őszök és hideg telek miatt az erjedés megszakadhat, még a hideg-erjesztésű fehérborok esetében is, ezért a pincéket – ha szükséges – fűtik. A vörösborkészítés szokásai eltérőek lehetnek egymástól. A hagyományos, nyitott kádas erjesztés terjedt el leginkább Côte d’Or és Côte Chalonnaise vidékein. Itt vagy a körfejtés (mustot locsolnak a törkölyalapra), vagy néhány pincében a csömöszölés (a törkölyalap alámerítése, összetörése) alkalmazása a bevett szokás. Bogyózás előfordul, de sok borász valamennyi kocsányt is megtart tanninforrásként az erjedéshez. A csúcsminőségű vörös- és fehérborok hordós érlelése természetes. Ez a vörösboroknál 16-18, a fehéreknél pedig 6-9 hónap. Burgundia jelentős hordókészítő központ is a Vogézek tölgyerdeinek közelségének köszönhetően.